Magánügyek: Első jelentkezésem
Most itt vagyunk: A hely nagyon szép tipikus svájci város, az urbánusabb típusból. Tiszta levegő, pára, burján növények, 2-3 szintes házak... ez Rüschlikon. A ház ahol most lakunk egy ikerházszerűség, elég nagy kerttel ahhoz, h a picikkel focizzunk. Egy család lakik itt 2 gyerekkel, akik kb 4 ill 7 évesek. Elutaztak vhová pár hónapra és addig mi kivettük a lakást bútorozottan. Van mászóka-csúszda, kis hinta és veteményeskert ( ezt állandóan dézsmáljuk tekintettel arra h nov. 30-ig szól a bérletünk, talán addigra már fagyok jönnek) répával, eperrel, cukkinivel, fűszernövényekkel. Közel van a tó hozzánk, de eddig még nem volt alkalmam lesétálni oda, a "le" itt szó szerint értendő, mert vannak itt emelkedők rendesen! Tegnap elmentünk a szelektív hulladékot kidobni a 2 kicsivel. Túra volt! Mázlinkra csak az utolsó 20 méteren kezdett el esni az eső, így csak kicsit áztunk meg. Lépcső itt is van a lakáshoz vezető keskeny utacskán, de simán leküzdhető... ill. csak ha babakocsi magától lépcsőzne, akkor lenne az igazi. :-D Dehát nem lehet minden tökély... ugye? Visszatérve a házra. Úgy képzeljétek el, h egy kb. 40-es években épült ház (ugye itt nem volt háború) és max ki lett festve néha. Még a sütő és az ajtók is régiek! Minden IKEA, a bútortól elkezdve az evőeszköz, a pohár, a játékok... azt mondják itt az a legolcsóbb. Minden esetre praktikus, nem gagyi és bár látszik h használt, nem lehasznált. Fanni nagyon szereti a kertet meg a játékokat. Bár nem az Ő mérete, de igyekszik át"mász"ni a nehézségeken. Hagytak itt elég játékot, ami még neki is jó. Marci most kezdett el ülni és kúszni. Igyekszik utánam, de sokszor lemarad és akkor férfiasan kifejti véleményét a helyzetéről. Ez ugyancsak őrli az idegeimet. Sajnos a felső két foga is jön, így néha nőiesebb hangfekvésben is tudtomra adja, mi az ami épp a kedvét szegte- persze babanyelven. Aki még nem ismeri személyesen ezen kitöréseit, elmesélem, h kb. 5 percig tart, de az teljes erőbedobással teszi! Fanni kezdi megszokni - már simán visszaalaszik ha épp alvásidőben van a méltatlankodás. (méltatlankodásra a következők okok általában: nem adom oda a mobilt-kulcsot-laptopot, a sáros cipőt nem engedem megrágni, papírt nem engedem megenni...) Lakni 3 szinten lakunk. Azaz földszint: a nappali, konyha, étkező, WC; emeleten 3 háló, kádas fürdő, WC van, meg egy kis erkély ami délre néz és rengeteg paradicsom terem rajta. Alagsorban van a mosó-szárítógép és a pince, ami most a lomszoba. Utóbbit nem használjuk. Utcában rengeteg a gyerek, alapjában nagyon barátságosak az emberek. Itt német-angol tudás az alap, svájci német meg olyan mintha torokból akarna leköpni a veled beszélő. Inkább én kezdeményezek beszélgetést, ha lehet... Kaptam egy telefont, de már a 3. nap lemerítettem a havi keretemet. Ráadásul olyan telefon, amit csak hosszas tanulmányozás után tudtam használni legalább hívás-sms-lezárás erejéig, szóval az alap funkciókra. Kaja isteni, csak baromi drága. Kb dupla mint otthon. Brutál nagyon, mit lehet költeni egy vacsira; még akkor is ha otthon főzőcskézik az ember! Ja, Marcikát már nem etetem, így lehetőségem nyílt kiélvezni az itteni ízeket. Nos... most tobzódom a sajtban, vajban és tejben. :-) De azért szerencse, h otthonról hoztam sok mindent, mert itt korántsem olyanok az ízek. Spec. a teraszon termett paradicsom ízre jó, de kemény. Így főzni nem jó, csak szendvicsnek. No meg Fanni imádja leszedni a kis piros gömböket és egyszerre bekapni. (Fanni eddig nem ette a paradicsomot)
