Tavaszi szünet első napja
Elég enyhe, szemerkélő-esős tavasz volt. Olyan "nem tudom, hogy mit adjak a gyerekre, de esőkabátot az tuti!" idő. Itt az esőkabát és gumicsizma elengedhetetlen. Az otthonról hozott kínai esőcuccokat gyorsan lecseréltem itteni vastag és starpabírókra, mivel szinte hónapok alatt szétmentek. Nem vicc! A gumicsizma berepedezett és széttöredezett, a vízhatlan esőcucc meg átengedte a vizet. Igaz, Fanni beleült egy székbe, amin állt a víz, szóval "víznyomás" is fellépett. Így már az új vastag anyagú, pára se ki se be - inkább ne nagyon fusson benne a gyerek - cuccokkal felszerelkezve vészeltük át az esőket. Síszünet alatt (érdekes, februárban tényleg több a hó) kiszánkóztuk magunkat és persze kihóembereztük is. Gondolhatjátok, hogy alig vártam a - sok éves átlag miatt bizonyosra vett - napsütéses tavaszi szünetet. Szombat volt, előző este picit esett az eső. Reggelre viszont teljes elképedésemre, mikor férjem felhúzta a redőnyöket a táj fehér volt! Rövid szemlélődés után megállapítottuk, hogy nem sokkal több a hó egy alaposabb porcukrozásnál. Arra az elgondolásra jutottunk, hogy lassan melegedvén az idő ebből inkább egy jó sarazás lesz, mint havazás, így célozzuk meg Uetliberget! Ott tuti lesz hó. Nem is csalódtunk! Kisvasúttal felmenve egészen gyönyörű havas tájba csöppentünk. Viktor több hónapos könyörgés után elhozta szerencsére a szánkót, így saját szánkóval kipróbáltuk a több km-es szánkóutat. Végig felhőben voltunk, így kicsit horrorfilmes volt a táj, mivel kb. 15 m-re láttunk el a sűrű erdőben. Hegy derekához érve a hó is és a felhő is elfogyott és szembe találtuk magunkat egy problémával. Fannin nincs pelenka és sehol távol egy WC plusz iszonyat hideg van. Nem volt mit tenni, megvártuk míg sem lovas, sem gyalogos, sem síelős ember nem jár arra és félreálltunk. Férjem nem boldogulva a helyzettel, megpróbáltam én kihámozni Fannit a csatos-cippzáras-patentos síruhából. Megjegyzem tényleg jobb a két részes, csak a vállon lévő csatos részt kicsit macerás visszavarázsolni kabáton keresztül bújkálva. Fanni első természetben való pisiltetése lezajlott, bár tényleg két ember kellett, hogy inkább a fű és ne a legyűrt ruha legyen nedves! Miután végeztünk, férjem közölte az órájára nézve, hogy van 10 percünk a vonat érkezéséig és kb 15 percre vagyunk az állomástól. Így Marcit nyakamba véve rohamléptekre váltottam. Egy idő után éreztem, hogy Marci a fejemre teszi a fejecskéjét és elnehezül, a szembe jövők meg nagyon mosolyognak. Utolsó 250 métert már vágtatva tettem meg a közelgő vonat miatt, nyakamban Marci, aki mélyen aludt és pont elértem a beálló szerelvényt (mondjuk férjem segített kicsit várakoztatni). Teljes sícuccban, hátizsákkal és Marcival a nyakamban. Szerintem fogytam vagy 3 kilót!! Férjem megjegyzése a vörös fejem láttán: Végre sportoltál egy kicsit! ... Vonaton kiegyengettem a hátamat és mire a kocsinkhoz értünk ki is fújtam magamat! Jó nap volt! Büszke vagyok magamra!!
