Svájc két pici gyerekkel

Sokáig csendben voltam. Nem tudtam pozitívat, sem vicceset írni, így hát hallgattam. De elérkezett az idő, mikor az a bizonyos pohár túltöltődött és már más megoldást nem látok, csak leírni a történetemet, másoknak okulásul.

Egy nagyon meleg őszi napon történt. Árnyékban elviselhető volt az idő, de a nap égetett. Az autó szinte percek alatt forrósodott fel a napon, vált elviselhetetlenné bent a levegő. Gyereket elvittem az óvodába reggel, majd elmentem bevásárolni és utána hazavezettem, hogy én is egyek valamit, na meg a házimunka is várt. Lassan autóztam, ráérősen, volt időm… nyitott ablakon keresztül a pórusaim boldogan szívták a meleget! Nem álltam be a teremgarázsba, mint álltalában ilyenkor, hanem a szabad parkolóban kerestem helyet, a házunk elött.

Előttem vezetett a szomszéd, akit nem nagyon ismertem, csak annyira, h tudtam hol lakik, néha köszöntünk egymásnak. Nagy ritkán váltottunk szót egymással.

Mivel lassan vezettem, a kanyarban jócskán lehagyott… és jóval előttem ért be a parkolóhelyre. (magyarázatként a parkolónk 3-3 egymással szemben lévő helyekből áll) A szomszéd szokásos helye az egyik sarok, ahová egy kis árnyék vetődik. Az én szokásos helyem meg (erre az egy órára) a vele szemközti, napos hely. Ezen a napon viszont a szomszéd az én helyecskémet választotta, meg is örültem, hogy szabad az árnyékos hely, mert igaz, ami igaz aznap tényleg nagy volt a forróság. Mikor behajtottam a parkolóhelyre, a szomszéd szép rendesen állt a sarokhelyen, valamit molyolt még, nem szállt ki a kocsiból. Én meg a kis lassú tempómmal bekanyarodtam a sarokhelyre és pont azon gondolkodtam, nem igazán jól veszem a kanyart, mikor BUMMM! … Olyan erővel jöttek belém, mintha az utcán lettem volna. Kocsi persze lefulladt. Kiszálltam és kérdő tekintettel fordultam a szomszéd felé…

Aki már addigra kiszállt a parkolóhelyéről és mikor meglátott teljes hangerőn kezdett üvölteni, hogy sokba fog ez nekem kerülni. Az egész az én hibám, mert tolattam.

Először meglepődtem, majd valami remegés jött fel a gyomromból, ami átterjedt az egész testemre és visszaüvöltöttem, hogy ez nem az én hibám, maga tolatott, én most jöttem be, meg maga a hibás (persze németül és bevallom, nyelvtanom valahol elveszett az agyam tanult és a lilaködös része közötti úton). Kb. fél órán keresztül kiabáltunk egymásnak, közte szerepelt, hogy én itt nulla vagyok, egy senki. Az egész az én hibám. Fogjam be a számat! Hívjam ki a rendőrt, mert aki a hibás, az hívja ki a rendőrt. Persze visszabeszéltem, hogy nem én vagyok a hibás, hívja ki ő, ha akarja.  

Amíg kijött a rendőr, közben felhívtam a férjemet, mondta, hogy fotózzak le mindent és jön... Hála Istennek egy barátnőmet is sikerült elérnem közben, aki kicsit lenyugtatott.

Amíg telefonáltam a szembeszomszéd látott minket és látta, hogy milyen állapotban vagyok (remegtem és sírtam a megalázottságtól és a dühtől)… ott leskelődtek az ablakon keresztül. Tippeljetek mit csinált, mikor meglátta, hogy nézem őket, hátha lejönnek és tanúskodnak, vagy alapvető emberi szimpátiaként lejönnek és megkérdezik mi történt? … Becsukták az ablakot!

Kijöttek a rendőrök. Egy idősebb férfi és egy fiatal hölgy. Az idősebb rendőr nagyon-nagyon zürichi akcentussal beszélte a németet. Hölgy tudott angolul, de abban az állapotban nem tudtam az angolt és a németet mixelni, így maradtam a németnél. Elmondtam neki, hogy mentem előre, hogy beálljak az árnyékba, erre a másik belém jött. Azt is mondtam, hogy a másik hazudik. Ő ott állt a sorokba, mikor bejöttem és én meg a sarokba akartam beparkolni.

A hölgy kedvesen végighallgatott, segített megkeresni a kocsi papírjait. Közben az idősebb rendőr a szomszéddal beszélt (zürichdüccs-ükből egy kukkot sem értettem).

Ami eddig történt betudtam a szomszédom gonoszságának, h le akartam nyúlni a helyét és mivel lassan vezettem, gondolta (kezét dörzsölve), hogy majd gyorsan beáll és én meg hoppon maradok.

De ami ez után történt az befejezte a teljes földbe döngölésemet és megalázásomat.

Egy idősebb hölgy látta mi történt és odajött, hogy nem esett-e bajom. Megörültem neki, hogy van egy tanúm, bár szegény húzódozott és nem akaródzott neki a rendőrökkel beszélni (alig pár szót tudott németül, svájciul meg egyáltalán nem). De odavonszoltam a rendőrökhöz, hogy látta mi történt a hölgy és elmond mindent. A rendőrúr rögtön odament hozzá, és míg én diadalittasan közöltem a szomszéddal, hogy van a tanúm, a rendőrúr elküldte a hölgyet, hogy későn érkezett, nem számít, mit mond! Mehet Isten hírével… kb 5 másodperc alatt eltűnt a hölgy. (tanulság, maradj ott, ha ilyet látsz és tanúskodj!)

Ezek után rendőrúr odajött és közölte mi történt, hogy tolattam és a másik is tolatott és nem láttuk egymást (sajna szavába vágtam, hogy nem tolattam) erre kioktatott, hogy most ő beszél. Hosszan beszélt, nem mindent értettem, de nagyjából. Mikor befejezte, el kezdtem én beszélni, hogy nem tolattam, jöttem be és nekem jött, láttam őt, ott parkolt a sarokban) szavamba vágott, hogy nem a szomszéd szerint így volt, és ha így folytatom bíróságra kell menni, ami plusz 2-3000 Fr, ami nem éri meg. Utána megint hosszan beszélt és mikor levegőt akartam venni, hogy én is folytatom, rám szólt, hogy most ő beszél. Oké, mondta mind a ketten tolattunk! Ő nem vett észre engem és én sem vettem észre őt. Erre beszúrtam, hogy egy ekkora (fekete családi egyterű) kocsit nem lehet nem észrevenni. Erre megint ledörgött, hogy ő beszél! Hajtogatta, hogy ez nem közterület, ide más szabályok érvényesek. Itt nem számít ki tolatott, ki nem! Egyébként is a parkolóhelyeken gyakoriak ezek a balesetek!... Az egész eltartott egy darabig. Próbáltam beszélni, nem igazán ment (zavartan gagyaráztam, hajtogattam az igazamat, néhol iszonyatos nyelvtannal… majd rádöbbenve a nyelvtani hibákra, próbáltam kijavítani őket)! Egyszóval kínlódtam…

Megjött a férjem.

Miután jól kibőgtem magam a vállán, közölte, csak bólogassak, mert nem nyerhetek. Főleg nem egy rendőrrel szemben!

Rendőr megcsinálta a betétlapot. (kép mellékelve) Nekem beikszelte, hogy elhagytam a parkolóhelyet, a szomszédnak meg hogy parkolni akart.

Következmény: a szomszéd nem akar fizetni, mert a betétlapon nincs feltűntetve ki merre haladt és válltig állítja, hogy én tolattam! Sőt követeli, hogy fizessük ki a kárát, mivel, hogy azt mi okoztuk! Az autónk megcsináltatása szakszervízben 6000 Fr. Ha mind a ketten hibásak vagyunk, ezt a végén elismeri ő is, akkor ő fizeti a mi felünket, mi fizetjük az ő felét!

Az ügy folyamatban…

Tanulság?

1. A parkolóhelyen az nyer, aki áll, tehát állj előrébb-hátrébb és mondd, hogy pont leparkoltál épp, mikor belédjöttek.

2. Betétlapot és mindent, amit aláírsz 3 szor ellenőrizd le! (nekem azt mondta a rendőr, h nézzem meg az adatok helyesek-e) Utólag megvallom könnyű okosnak lenni, de lehet, ha vissza is tudnám forgatni az időt, sem biztos, hogy tudtam volna a rendőr csalása ellen tenni! Elvégre ő a rendőr… talán, ha megkértem volna, hogy írja bele, mind a ketten tolattunk! Kérdés beleírta volna-e???

3. Ne bízz senkiben!

4. Kérdés még ami felmerült bennem, vajon mennyi az ára itt egy rendőrnek? Vagy elég csak az, hogy mindketten helyiek?(szándékosan NEM írom azt, hogy svájciak)

5. megéri egy kis kamera SD kártyás rögzítéssel!