Svájc két pici gyerekkel

Egy nagyon jó barátnőm meghívott az esküvőjére szeptember végére. Minden előre kivasaltam 3 napra és megfőztem. Összeállítottam 3 napi ruhatárat (napi bontásban) megcimkéztem a teendőket. Utána kicsit aggódva, de elindultam. Első nap iszonyat lelkiismeret furdalásom volt, aztán estére már az esküvőn fantasztikusan éreztem magam, tudván, hogy a gyerekek biztonságban vannak. Addig óránként hívtam és íroggattam az sms-eket. Azt hiszem a régi barátnőim között döbbentem rá az alapvető igazságra: néha "kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek, aztán megint mehet minden tovább..." Kiélveztem minden percét, vásárolgattam, salátát ebédeltem (amit kihoztak nekem, majd megkérdezték: jó volt-e?), rádöbbentem milyen kedvesek is a magyar eladók-pincérek... ha vásárolok! Jó volt OTTHON.