Svájc két pici gyerekkel

Csöngetett a póstás hétfő reggel! Áááááh, nem a 3. hete várt letelepedési engedélyünket hozta. Csak annó megrendeltünk 2 Coop kártyát és 2 bögrét, 1 hét eltéréssel. Most kihozta az összeset egyszerre. Csodás! Bögrék minőségi munka, nem is látszik, h fóliás. Mindegyiken egy-egy fénykép van a gyerekekről, egy kakaó akciója volt. Így Marcikának és Fanninak is lesz külön bögréje. Mire jó a Coop kártya? Mint nálunk az ilyen kártya, pontokat lehet gyűjteni és levásárolni. Meg most van egy akció a Grundigtól és szupi konyhai gépeket tudok vele venni. Ja, megjött a kanapé maradék része. Egy olyan pasi hozta, aki csak németül beszélt. Sejthetitek!! Kezdődött azzal, h hívott Viktor, megjött a kanapé. Épp lefektettem Marcikát! Fanni következett volna, erre a kanapés beállított. Ja, nincs nálam annyi pénz! Sebaj, mindjárt jön Viktor kollégája, aki hozza a bőröndöt, amit Viktor otthon hagyott, lévén vonatozott idefelé Bécsig a tesójáig, utána meg egy icipici kocsival jöttek. A srácra 3/4 órát vártunk. Mialatt felcipeltük ketten a pasekkal a kanapét. Fannit persze felöltöztettem és jött velem. Majd jött utánunk, miközben én hátul majd meg szakadtam a lépcsőn felfelé. Hátsó teraszra leraktuk, közben persze nagyon imátkoztam, h Marci fel ne ébredjen, mert nem tudom a bébiőr hatótávját! Utána a fószer olyan rendes volt, hogy megengedte, hogy a szétesőben lévő Fannit lefektessem. Ami kb. 10 perc volt, szinte beesett az ágyba. Marci is nagyot aludt, Fanni is. Jól ébredtek és a délután különösebb probléma nélkült telt. leszámítva, h Fanni sokat tüsszögött délelőtt. Remélem nem lesz folytatása!

Hááá! Megjött a várva várt letelepedési engedély, amire szimpla 7 hetet vártunk. Bár ez Svájcban az átlagnak számít, azért ... (itt egy indulatszó lenne) ...meg! Ma délelött voltunk bankban is, az kb. fél óra volt. Végre, úgy tűnik lesz lakásunk, lesz bútorunk is!! Most amikor ezt írom szerda van. Ha lesz pénzünk, elmegyünk az IKEA-ba vásárolni. legalább étkezőbútort meg ágyat. (bár a matrac itt is baromi drága). Ja igen, megjegyzés: érdekesség! csináltam egy táblázatot az otthoni és az itteni árakkal, Ikea valamiben Svájcban olcsóbb!! Aki nem hiszi járjon utána!

Pénteken megjött a Svájci jogsim. A magyart beszedték. Ma megy haza Viktor, holnap jön...  én meg hulla depressziós vagyok ettől a nyamvadt nyírkos időtől. Gyerekek vásottsága sem vidít fel. Honnan veszik az energiát nap mint nap a többgyermekes anyák? Bőghetnékem van, mikor valamelyik gyerek fullra (teljes ruhacsere) leeszi magát. Marcinál egyre többször előfordul, de mintha Fanni is élvezné, h mintha vályú mellett enne. Pelenkacsere kész szumóbírkózás már a Marcival. Nem dob fel az sem, hogy naponta 1-2szer fel kell söpörnöm az asztal körül és ha kimerészkedünk a szabadba, az előszobában is. Napi mosás-főzés-elpakolás sem egy kreativitást igénylő valami. Lépten-nyomon belelépek-beleülök valami kajamaradékba, ami persze szépen be lett dolgozva a szőnyegbe, kárpitba. Éjjel Fanni felébred mostanság és hosszan sír (1 perc is mire Viktor bemegy), tegnap már Viktor sem volt elég, nekem kellett átmennem. Miután én 2 perc alatt elaltattam, mikor visszamásztam az ágyba, Viktor megkérdezte, h mit csináltam? Mit? Most magyarázzam el a 2,5 év tapasztalatát? Hogy mikor bemegyek, megnyugtatom halk hangon, amivel csecsemőként is, nem pedig feldobom és beszélek hangosan hozzá, hogy alvás, meg fekvés, meg nyomás aludni? Na megyek eszek egy kis csokit! Remélem eljutunk a Neue raume-ra. Talán az feldobna!

Magam erejéből összeszedtem magam, mert az az egy szem csoki... hiába, szűk a farmer! Éjjel persze még tetézve volt a depim. Mostanában ugyanis Marcika éjjel felkel és fent van egy órát-másfelet. 10 percenként megyek be hozzá és adom neki az eldobált dolgokat, mert azokért persze apellál hozzám. Most rávert erre! Hajnali 2.30-tól 6.30-ig 20-45 percenként felébredt. Bementem, megnyugtattam, szinte azon nyomban visszaaludt, kivéve engem! Fáztam és durcáztam. Aztán (mivel sokat voltam a hideg kövön) felvettem az új zoknimat, amit itt vettem. Angóra. Olyan mintha nyúl lenne, olyan szőrös szálak nőnek ki belőle, de egy ágymelegítővel felér! (és tényleg nyúl, az a vicces) Mire rájöttem, h nekem erre a zoknira van szükségem, h a felriadás-átsettenkedés-visszanindzsázás az ágyba után rögtön visszaaludjak! (Visszanindzsázás: a parketta egy pontja nem nyikorog, de az az ajtótól 1,10m-re van. Odatettem egy könyvet, annak a fehérségét kell éjjel megtalálnom és akkor az ágyig rendben vagyok, ha elvétem pech, mehetek vissza a Marcikát visszaaltatni. Szóval ha elértem az ágyat, akkor mintegy lassított felvételen de egyszerre 3 ponton letámasztva óvatosan behelyezkedem az ágyba, úgy h az elkövetkezendő percekben ne kelljen megmozdulnom már, hanem úgy el tudjak aludni, óvatosan a fejemet a párnára hajtom és ha mindezt csak 2 nyikorgással el tudom érni, nyerő vagyok!! Magam betakarása már nem érinti a parkettát.) Mivel ez az éjjel kb... nem nem számolok utána, így is kiakadtam! szóval, többször... sokkal többször mint reméltem és tízszer annyiszor, mint szerettem volna, felébredtem az éjjel, reggel nem kicsit voltam morcos. Mikor végre Marci a 6.30-as ébredés után bealudt (tényleg!!) hiper jót aludtam 7.15-ig, amikor Fanni ébresztett szirénázva. na erre berohantam hozzá és lecsitítottam, h mindenki alszik, azt akarja h, Marcika felébredjen? Fanni persze félálomban volt, cumival a szájában, fogva Eleshotot, aránylag nyugiban volt, csak szirénázott egyet, gondolta megelőzi Marcikát... nem jól gondolta! Marci még aludt... volna. erre viszont felébredt és ... bennem elpattant valami. Fogtam Marcit, bevittem Fanni ágyába és mindkettőnek megmondtam, h megyek csinálom a reggeli italukat, kéretik várni. Vártak, Marci hangosabban várt. Kb. 3 perc volt lépcsőzéssel együtt, de szerintem az összes szomszéd felébredt. Bevittem, megitták... utána folytatódott a megszokott ritmus, így Marci megnyugodott. Fanni nem, mert (bocsánat!!) bosszúból elvettem a cumiját és a MAM-os fogkímélőset adtam neki. Kezdenek kifelé állni a fogai. Most lett annyi lelkierőm (?) h, elvegyem tőle és ne törődjek azzal, h keresi. (Elvitte a róka, azt mondtam neki.)  Én meg, miután levittem Őket a nappaliba, lepihentem kicsit a kanapén. ha nem is aludtam, legalább vízszintben voltam, a reggeliig. Reggelire nem csináltam nagy flancot, kását mind a kettőnek. Fanni nem is evett belőle. A cumiját kereste és nyavajgott. A MAM-osakat összeszedte és kirakta a rókának, h inkább azt vigye el, a régit hozza vissza. Mondtam neki, h ezeket is elviszi, ha kirakja... ezek után már az is jó volt neki. Berakta a zsebébe, h onnan nem viszi el a róka. (Legtutibb!!! Az lenne a legjobb, ha mostantól a zsebben hordaná a cumit, de vszínű nincs még olyan szerencsénk.) Ebédre az előre (általam) elkészített és lefagyasztott milánóit csináltam tésztával. Fanni abból beevett, Marci viszont már az ebéd közben elaludt. Félig nyitott szemmel tátotta a száját és miután végeztünk, szinte bedőlt a nyakamba. 3 és 3/4 órát aludtak. Majdnem egyhuzamban. Izé... aludtunk. Így van most energiám leírni a történteket. Viktor gépe késik, ami egyébként is a gép elé húz, mikor száll már le a gép!

Csak egy megjegyzés még: NAGYON szeretnék egy mainecoon cicát, évek óta az álmom! Most viszont a Facebookon találtam egy ... inkább nézzétek meg Ti is: http://www.illatosut.hu/allatvedo.php No comment!

Leszált Viktor repülőgépe! Közel egy óra késéssel... megyek aludni! 22.30 van.