Svájc két pici gyerekkel

Két gyerek. Ez azt jelenti, hogy figyelem 24 órában, pakolás a legnagyobb csendben és a leggyorsabban, kajakészítés, mosogatás, mosás, figyelemelterelések, mindezt csak humorral lehet!

Kezdem egy kis magyarázkodással. Az itt lakó hölgy csináld-magad-ékszer megszállott. Nem lehet nem megszállottságnak hívni, ha valakinek több cipős doboznyi gyöngye van, még több cipős doboznyi különböző anyagú drótja, szalagja (kis dobozkákra, papírzacsikra szelektálva), a többi kütyükről nem is beszélve (pl. mécsestartó hegyek, műanyag fagyasztódobozok -minek???- csigahéjak, pici kavicsok, stb...) egy pincefal fele tele van ezekkel.

Mind később kiderült nem csak a pincében vannak. Fanni el nem ítélhető módon amikor  felfedező útra indult, sorra felfedezte ezeket. Rádöbbenve micsoda kincseket rejthetnek a nappali bútorai, sorra vette a szekrényeket. Amit nem ért el, oda széket tolt, vagy a Marci etetőszékét, vagy asztalra mászott... (így hagyjam magukra őket ebédkészítés címén) de ez utóbbi csak tegnap derült ki. Ennek két következmény lett. A szekrények fel lettek leltározva, nekem pakolni valót adva, illetve Fanni mászó tehetsége határozott fejlődésnek indult (bárszékre hogy mászott fel, rejtély!!!). Nekem meg hullani kezdett ismét a hajam. Fanni talált apró üveggyöngyöket! Apró fémcsillagokat (!!!!), fémdrótokat, csillámport (na, azt takarítani!!). műanyag kockákat. Spec a csillag volt a legdurvább, az éles végei azonnal horrorfilmbe való jelentetet vetített elém: Marci megeszi és rátapadva a nyelvére nem tudja kiköpni! Brrrrrrr.... belegondolni is rettenet. Mászásnak és felfedezésnek lett egy rosz vége is. Viktor ugyanis, itt hagyta a borotváját. Telefonált, hogy ott hagyta az aszal melletti polcon. Mivel épp el voltam foglalva, csak a szekrényre raktam, kb. fejmagasságba, ahová a távirányítót és az órát is raktam. El is felejtettem, lévén biztonságban tudtam a kíváncsi gyerekkezektől. Tegnap ebédet készítettem és felfigyeltem, hogy nincs nyúzás és hiszti már 3 perce, sőt elégedettség hangjai szűrődnek be a konyhába. Bekukkantottam és elégedetten konstatáltam, hogy Fanni ül a bőröndön (szeretnek ott ülni, bőr és besüpped a teteje, még heverészni is lehet rajta), és molyol valamivel. Marci meg rágcsál egy átlátszó műanyag dobozkát, aminek fogas beosztása van. Szuper, akkor elvannak- gondoltam és visszafordultam a konyha felé-, de egyszer csak megszólalt bennem a vészcsengő. Milyen műanyag kütyüt rág a Marci?? Kb. 2 mp alatt tetem meg azt a 7 métert. BOROTVAfejek tartó doboza!!! Először Marcihoz rohantam... jól van csak a műanyag dobozt rágja, de hol vannak belőle a borotvák?? FANNI MOLYOLT VALAMIVEL!! Mire odaugrottam, már késő volt. Fanni tágra nyílt szemmel nézett rám, hogy mi az a piros, ami folyik az ujjából?? Mit folyik? Ömlik (legalább is annak láttam!) gyorsan összeszedni a borotvafejeket, Fannit a mosdó felé vinni, mert persze addigra rádöbbent, h fáj neki. Közben Marci elkezdett üvölteni, mert érezte, h baj van... szóval volt egy kis ribilió. Marci rángatta a nadrágomat és teli torokból üvöltött, közben meg mostam a hideg víz alatt Fanni kezét. Majd Marcit félig magam után húzva elbicegtem a -csak 2 m-re- álló szekrényig, ahol is a tapaszt tartottam vész esetén (és még azt mondta Viktor nekem, h túl sok mindent pakoltam)... Vége egy tapasz lett Fanni ujján, aki roppantul örült ennek. Marci meg az ölemben vigasztalódott egész ebédidőig. Cirkuszi mutatvány, ahogy gyerekkel a karján főz az ember! Oszt, meg sem tapsolnak! Még egy anziksz ez után: vörös pöttyöket láttam a parketten utána. Rémülten faggattam Fannit, mi a baj, mit vágott el? A régi (előző napi) vágást mutogatta, ami egyébként viharosan gyógyul. Nem értettem! Mire rájöttem, h egy 2 nappal ezelőtti ebéd maradványa. Tudniillik gránátalmát ettünk. Biz Isten, takarítok!! Naponta. Ezek után felülbírálom magam.

Szombat délelőtt kint voltunk az udvaron, szuper idő révén!

Szombat délután, miután megjöttek Éviék (Viktor mamája és papája). Ott rögtön kiderült hoztak magukkal hálózsákot, így a fiatalok tudtak miben aludni, nekik meg foglaltunk szállást a közeli hotelben. Gyors uzsi a gyerekeknek, utána elmentünk sétálni és egy szuper játszóteret fedeztünk fel!! Hintáztunk, ugróasztaloztunk (Marcika utálta!!), amit tudtam én is kipróbáltam Marcival a pocakomon. Építés alatt volt, így valószínű lesz még benne sok minden. (fényképeket ha megkapom, a játszóterek közé beteszem) Mikor hazaértünk, már ott voltak Viktorék a kocsinál(öccse Dani és annak barátnője Krisztina - mind a ketten remekül beszélnek magyarul, holott Osztrákok). Hatalmas örömködések közepette bevonult kis csapatunk az utcáról a házba. Marci is és Fanni is roppantul feldobódtak ennyi ember láttán. Bár Marci egy mp-re sem vette le a (fél)szemét rólam, mert abban a pillanatban, ahogy látóterén kívül értem, hangos nemtetszését fejezte ki. Első párnál még próbálkoztak csitítani, utána már tudták a rokonok mi a menet és simán felkapták és hozták utánam, Marci nagy megelégedésére: lám, milyen gyorsan tanulnak az új jövevények! Sajnos, az apjára is hasonló képp reagált, így kicsit nehéz volt úgy pakolnom, főznöm, mosnom... stb, h Marci a karomban van. Mivel a játszótérről hazafelé marci elaludt, így kicsit később lett álmos, szerencsére, mert így kiélvezhették Marci kedvesebbik természetét a vendégek is. Vacsora elhúzódott, mivel hússütögetést rendeztek, de Marci előbb megvacsorált, aztán a sok izgalom miatt, gyorsan el is aludt 9-kor. Fanni kb. egy órával később követte, azalatt nagyon tündérien úgy bevacsorált a sült húsokból és salátákból, meg a friss kenyérből, hogy egy felnőtt sem evett volna többet. (persze mindenki dícsérte és ámuldoztak, mennyit eszik és mennyire nem válogatós- én ezt a Viktor családi evési szokásoknak tulajdomítom, mivel is Évi világotjárt személyiségével és onnan hozott gasztronómiájával, megalapozta Viktor és így Fanni ízlését is)... Óraátállítás dacára Marci 7.00-kor, azaz 6.00-kor kelt. Pedig említettük neki, hogy egy órával később kelhet, de úgy tűnt, nem hallgatott ránk. Kb. 3/4-órán keresztül próbáltam visszaaltatni, sikertelenül, azaz mindig csak 10-15 percekre. Akkor is meguntam és elkezdtük a reggeli szokásos készülődést. Daniékat még hagytuk kicsit aludni, de így is (már új ídő szerint) 8-kor le kellett mennünk reggelizni. Megjöttek Éviék is és elindultunk Pilatus-hoz. Luzernbe.  Gondoltam az egy napos kirándulás alatt úgy is össze-vissza fognak aludni, így nem veszik észre az egy óra csúsztatásunkat. (hétfő reggel ezt igazolta)

Szuper volt! Gyönyörű volt ez idő, szikrázóan sütött a nap. Messze el lehetett látni. Fanninak nulla tériszonya volt, kimászott (volna) olyan helyekre, ami után 1 m-re hatalmas, több száz méteres szakadék volt. Marcit én, Fannit Viktor cipelte. Este lementünk Luzernbe fondüzni (Fanni útközben és a városi séta alatt aludt kicsit) és körülnézni. Fundüzés remekbe sikerült volt! Bár Marci eleinte sokat sírt, csak míg rájöttem, h melege van. Mikor levetkőztettük harisnyára és bodyra, élénkebb lett mindannyiunknál. Leszedte a terítéket, megkóstolta a zöldségeket, ha nem ízeltt darabokra tépte. Nemsokára úgy nézett ki a babakocsi és környéke (etetőszéket gyűlölte), mint egy svédasztal az est végén. Mindenütt ételdarabkák hevertek. Fanni kitűnöen viselkedett, igaz annyit evett, h csak a bőre tartotta vissza a pocakjának a kidudorodását. Néha lefeküdt aludni az ülőpadra, szusszanni egyet, utána folyt. köv. evészet! Ja, említésre méltó, h a pelenkát (én marrha!!!!) a kocsiban felejtettem. Mikor kakil mind a kettő, ráadásul Marci kétszer?? Naná! Szerencsére nyúlbogyókat először mindketten, így egy papírzsepivel megoldottuk a dolgokat. Félig használt pelust meg visszahúztuk. De amikor Marci krémeset... ott már nem volt apelláta, menni kellett. Otthagytuk a finom csokifondüt a többiekenek és mentünk a kocsihoz. Hátsó csomagtartón a helyi lámpa világításnak nem nevezhető fél-sötétjében kellett működnöm, miközben Marci az ott lévő dolgokra szemet vetett és persze enni is akarta azokat. Szóval szumóztunk egyet, szerencsére én győztem, pelus lecserélődött, popsi tiszta lett, igaz egy papírdoboz közben szétrágcsálódott. Hazafelé már egyzserű volt, igaz Fanni nem aludt, de 3/4 óra alatt otthon voltunk, kb. 8-ra. Egy szupergyors és könnyű vacsi Marcinak és mindketten mentek mosakodni és szinte beestek az ágyba. Rólunk nem szólva. Este 9-kor már mi is aludtunk!