Svájc két pici gyerekkel

Most szerda van, alszanak a gyerekek. Mivel én éjjel kialudtam magam, úgy döntöttem kiírom magamból a sok mindent, ami kikívánkozik! Héten illetve az elmúlt hétvégén történtek:

Kezdem a kanapéval. Nos igen, a ricardo-n vettem, ami (ha még nem tudná vki) olyan mint otthon a vatera kb. Szóval marrha mázlim volt! 31 Chf-ért vettem egy kihúzható IKEA kanapét 4 párnával! Totál el voltam szálva magamtól, milyen csodás üzletet csináltam. Jönnek Éviék (Viktor édesanyja és apukája), tudnak hol aludni. 135 cm széles a fekvőfelülete csak, de így legalább befér a Volvóba is és el tudjuk hozni. Legfeljebb összebújnak kicsit. Viktor el is ment, majd visszajött a 4 párnával és a kihúzható résszel, amit nagy nehezen (!!!) becibáltunk a nappali egy sarkába. A kanapé többi része nem fér be a kocsiba, Viktor szerint 10 cm-en múlt. Sebaj, hozassuk el teherautóval. Kért árajánlatot rá. 10 perces út. 140Chf.... Lefagytam az agyamról. Na tessék! Ennyit a jó üzletről.  Kanapé karfája és háttámlája még mindig az eladónál van jelen pillanatban is, szétszerelni nem lehet. Ja és jönnek Viktor öccse és barátnője is a hétvégén. Hogy fogom őket elszállásolni??? Más hír még ehhez: IKEA-ban vannak néha kifutó termékek, azokat olcsón meg lehet kapni és házhoz is viszik. Lehet 170-ért kaptunk volna egyet??? Viktor szerint 100-ért! :-(

Vásárlás. Viktor megmutatta nekem, h hol lehet jól bevásárolni egy MIGROS-ban. Nem messze tőlünk van egy hatalmas! Jó tudni, h van annak egy "albolt"-ja a Denner. Ott nagytételben, vagy kicsiben de hazai árakon lehet venni mindent. Almától elkezdve a teáig mindent. Viszont választék nuku. Vagy kell, vagy nem ami ott van. Pl. WC papírt, pelenkát (de csak 4-es volt), női dolgokat és mosóport ott érdemes venni, meg tésztát... egyszóval érdemes körülnézni, mielőtt bemegy az ember a Migros-ba. De amikor bemegy!!! Magyar ember nincs hozzászokva ahhoz a választékhoz, ami ott van! Nem is értem, hogy fogy el ez a sok minden, ami ott ki van téve! Viktor is és én is rohangásztunk egyik pulttól a másikig megrészegülten, hogy ezt is és azt is meg akarjuk venni! Talán csak a kocsiban múlt el a varázslat, amikor be kellett pakolni. (Viktornak lehet előbb, a pénztárnál!) Minden esetre megvettük a 15. féle sajtot, a 8.féle joghurtot, ami a hűtőszekrényünk tartalmára nézvén nem volt jótékony változatossággal. Egyébként ne higgyétek, nem költöttünk sokat, mert nem is vettünk sokat. De az a választék... az emlékezetes maradt. Fanni kapott viszont egy  játék-zongorát, azóta mind a két gyerek azt nyúzza. 8 féle állathangon (elég idegesítő) különböző dallamokat játszik, meg van 8 (egy fokkal jobb) dallam, stb... meg van zongora rajta. Talán később játszanak rajta... (mondja a reménykedő és tapasztalatlan anyuka, némi balsejtelemmel kínozva).

Otthon megkezdődtek a lakás felújításának utolsó-remélhetőleg befejező munkálatai. Terasz burkolata néhol feljött, a fugák rettenetesek voltak, a lakásban is egy-két helyen kellett cserélni a kerámialapot (leeső dolgok ugye?), illetve a szomszédunk nem szerette volna a lakása teraszának az összképét rontani a mi kábelalagutunkkal, ezért szét kell vésni a konyhát és a nappalit, a tetőről bejövő kábelek miatt. Persze mindezt azzal a tudattal, h esik... mikor, akkor mikor a teraszt csinálják!! Naná! Csak azért merik, mert nem vagyok ott!! Persze biztosítottak felőle, h akkor és ott nem esett... hát hogy cáfolhatnám meg innen?? Igaz Édesanyám ott van... de sajnos nagyon csúnyán elesett. Székely mentalitással azonban felment a lakásba. Szerintem agyrázkódása van, mert amint mesélte, egész nap feküdt... nem is tudom mit csináljak?? Szerencsére Viktor haza ment és Gábor is elment hozzá. Azért aggódom miatta!!! Mit tudok innen csinálni, ha történik... ?? Történt is! Agyrázkódás nem tréfa!! Tehetetlennek érzem magam.

Viktor elment haza. Tegnap délután felhívott, h van egy órám összepakolni és a gyerekeket felöltöztetni. Forgószél hozzám képest! Etetés, pakolás, öltözetés... mosogatógépbe bepakolás (muslincák!!!!) és a vacsora előkészítése (tuti ami biztos, ha hazajövünk lehet nem lesz rá időm) el is vette az időt. Utána csak a Viktor féle hurrikánt kellett még elviselni és mehettünk. Persze Eleshot (Fanni játékelefántjának neve) otthon maradt. Ez némi frekvenciás problémát okozott a kocsiban, de az előre bepakolt gyerekkolbászkáknak hála gyorsan lecsillapodott. Annál nagyobb volt az üvöltés, miután Viktor pánikszerű kipattanása a kocsiból egy piros lámpánál (h elérje a villamost, mert az esti dugó miatt nem tudtunk volna eljutni a Főpu-ra) az első ijedelem után, bizonyossággá vált Fanniban: elmegy a papa! Nos, erre nem voltam felkészülve. Még a dugóban való énekléssel (kis karácsony 17szer elénekelve) kraháccsá lett torkom sem tudott meleg és megnyugtató hangokat kiadni! Persze ilyenkor indul meg a forgalom és Marci is rádöbben, hogy Ő tulajdonképpen álmos és éhes, meg egyébként is elege van az ülésből, a kocsiból... és ilyenkor akad bele az ember keze az ablaktörlő-karba, amit csak hosszas próbálkozás (első-hátsó ablakmosás) után sikerül kikapcsolni. Lassan hazaértünk, mire csend lett. Utolsó 6 percet (gps szerint) már csöndben töltöttük. Marci elaludt. Fanni megkapta az utolsó kolbászkát, azon elnyammogott. A parkolás már szinte mese volt, még az sem okozott problémát, h egy (szerintem) zsebtkendőnyi helyre kellett beállnom a dög kocsival. Miután a gyerekek lefeküdtek, leittam magam kakaóval. Lévén alkoholizálni nem lehet most nekem! Most délben meg hagymát ettem kolbásszal (finom otthoni) és friss kenyérrel (mire Viktor jön nyoma sem lesz!). Utána meg csokiztam egy jót! Kell az endorfin!!!

Mosogatógép: mint említettem ez a ház és a benne lévő összes alkatrész (ajtó, lépcső, parketta grrr!! is) legalább 50 éves! Szerintem a mosogatógépünk is akkori. Megérkezésünkkor közölték egy papíron az elvárásokat (betartható, de van amit már nem tartottam be) többek között a mosogatógép használatát is. Azonban azt nem írták le, mi tévők legyünk ha a mosogatógép fehér követ rak le a benne lévő cuccokra. Masszív kőréteg! Vettünk olyan mosogatószert, amit Ők is használtak... nem segített! Vettünk pohárcsillámosító öblítőt... semmi eredmény! Vettünk só-t... ha lehet még rettenetesebb az eredmény! Csak körömmel lehet levakarni. Még nem jöttem rá a nyitjára! Kezdenek tönkremenni a cumisüvegek, a nagyobb üvegtálakat és a lábosokat már nem is abban mosom. Az összes fémen szép fehér máz van. Bár a szép viszonylagos, tekinettel arra, h nem egyenletes és nem vagyok egészen biztos, h a tulajoknak is úgy fog tetszeni, ahogy nekem.

Lámpa: van egy IKEA lámpa a nappaliban. Rizspapírból van (még) a burája. Sejtelmem sincs, hogyan történt de a gyerekek leszedték és kicsit meg-designolták, olyan hippisre. Kb. 10 perc alatt, míg az ebédet készítettem. 

A szemeteszsákról fényképet is készítettem... és még csak szerda van!!  

Matrica: Fanni matrica mániás! Még szerencse, h a MIgrosban most van egy zsákbamacska-képes ajándékozás (otthon is volt) és mindenhová matricákat ragaszt. Székére, falra, könyvek lapjaira, nadrágjára (fénykép) és ha tetszik neki le is fényképezi. Általában sokat fényképez. Némelyik egész jó. Ezért úgy gondoltam Fanni megérdemel egy albumot.