Svájc két pici gyerekkel

Igazából mindig az volt a bajom mindenféle ajánlásokkal, bemutatásokkal és méltatásokkal, h szép szép, DE életveszélyes, vagy balesetveszélyes, vagy csak takaríthatatlan! Összes designernek vagy nincs gyereke, vagy van egy olyanja (direkt írtam ezt!) aki leveszi a gondot (!!) a válláról és nem kell törődni, csak a munkájával. Aztán van még (elenyésző) a gyerekbútor designerek. Igen ám, de mi van a köztes réteggel, aki nem kevés létszámban van jelen, hisz a népesség turbó ütemben növekszik, szóval akiknek van gyerekük és épp mondjuk kanapé, ne adj'isten ASZTAL vásárláson törik a fejüket. Ha még azon is gondolkodnak, h szép legyen, hát kössék fal a gatyájukat, mind a kettőt, már ha az asszony IS hordja. Éles sarkok, fémes szegélyek szem-fül-fej-hát-fogak-stb. ütődéseinek előrelátható okozói kerülnek a mit sem sejtő szülők elé, mint TUTI DESIGN cuccok. Két eset van, vagy elborzadnak és maradnak a mamzi lerágott sarkú asztalánál, vagy vesznek drágán írtó ocsmány sarok ill. élvédőt, amit persze a tündérke előszeretettel lecibál, lehúz, lerág az első figyelmetlenebb alkalommal, vagy a másodikkal, vagy a harmadikkal... szóval írtóra kitartóak tudnak lenni, ha az érdekükben tett óvintézkedéseinket akarják letörni bennük. Vagy csak egyszerű szépérzékük van és tudják, az nem oda való. 

Tehát az előbbiekből is kiderül igen szkeptikusan és sanda szemmel méregettem a neue raume első képeit. Láttam pár dolgot, ami felkeltette az érdeklődésemet, így nekivágtunk. Itt most csak a bútorokról beszélek, a körítést már leírtam. Ami tetszett, a földig érő, vagy 1-2 cm-es lábak a kanapékon. (mosható huzatot már kitalálták ill. a cseppmentes vászont is, így az nem volt nagy szám) de design cuccban, a lábmentes alakítható, szétszórható kanapé számomra igen is nagy szám volt. Viszont az akciós ára 10.000 Chf volt. Először számolgattam a nullákat, de 4 db lett állandóan. Ehhez képest viszont, ha azt nézzük mennyi, akkor írtó randa, mert ebből valaki már berendezi az egész lakást, sőt még egy autót is vesz! Vagy a design itt azt jelenti drága? Ez olyan szedett-vedett hippis össze-vissza alakítható behúzott szivacs kanapé-ágy. Ötletnek nem rosz, de 2,5 milláért???

Van még a lekerekített asztal problémája ugye? Artúr király után szabadon kerekítik az asztalt jobban-rosszabbul. Ezek után jött a naturális formák sokasága álá 40-es évek műanyagmániája./ La Chaise Vitra a Charles & Ray Eames-től pl.) Szóval buksivédő és bumszli sarokvédő helyett a kerekítések. Itt is láttunk párat. A megmaradó szögletes kubus egészen finom lekerekítésétől a sarok (szék a képen) lekerekített, szinte gömbölyded formájáig. Utóbbiról nekem a harisnyakímélő szó jut eszembe. Légies kialakítású bútorok talán még a mászni kezdő 8-10 hós bababuksi nekitolatására is reagál. Kapaszkodni persze nem jó, de a gyerek úgy is megtanulja mi a labilis hamar! Egy igazán extra a hajlított fa esete az ebédlőasztallal. Légiesség egészen a műanyagos formáig ment el. Talán ezért nem festik ezeket a bútorokat, mert így látszik, hogy FA! Gondoltunk egyet. Leültünk mellé  kipróbálásra. Fanni nem kedvelte, mert a nagy lekerekítés  miatt a könyöke nem ért az asztalhoz, így egészen előre kellett hajolnia, h motozzon rajta a prosikkal. fel is adta oly hamar, h nem tudtam lefényképezni mellette. Viktor azért, mert a pocak és a karhosszúság ugye... Nekem nem volt gond. Marcinak meg... nem  tetszett neki, mert nem volt rágjató éle. (Ami ugye nem is igazán baj!)

Gyerekeknek viszont nagyon tetszett olyan is, ami mindennapi használat szempontjából rettenet. Vegyük a szőrös kanapét, vagy a felboruló sámlit (kép a képtárban). A kör alakú lámpa, ami játékra ingerelte Marcit, de megégette az újját. Vagy az a kanapészerűség ami leginkább egy gordiuszi csomóhoz hasonlatos, így a takarítására egy bányász és egy búvár keveréke kell h legyen az illető hölgy. Egyébként biztosítottak róla, h gyerekbarát anyagból van, azaz cseppmentes a huzata. Jót bólogattam! De már akkor láttam a lelki szemeim elött a bűzhödött kajadarabkák keresését szimat után (gázálarc kizárva) mint a szarvasgomba-vadászó kutya. Utóbbi sem eszi meg, amit talál. Marrha büdös neki (és ez) a munkája. Még egy anzixot had engedjek meg magamnak:

Nálunk ugye van az a narancs szőnyeg a nappaliban. Hosszú szálakból áll és ... szóval örök harc. Nos itt találtam egy ilyen szőnyeget. Gondoltam megnézem, hátha van rövidebb vagy tömöttebb szállal is, mert jó puha egyébként. Erre odajön az eladó (egy bájgúnár) és ecsetelni kezdi nekem a szőnyeg előnyeit. Dejó, gondoltam egy szaki!! Megkérdeztem hát, hogy lehet ezt takarítani lévén a gyerekek... Válasz: Porszívózni kell néha! - Utána átadott egy kártyát, h hol lehet a szőnyeget fellelni.