Svájc két pici gyerekkel

Tegnap felhívtam egy ismerősömet és hosszan elbeszélgettünk. Kíváncsiak voltunk egymásra és mivel jól ismerjük a másikat, belemerültünk a részletekbe. Kérdésére mi van velünk, elmeséltem kis családdal hol élünk lakást, a kertet (mezőt) állatokat... Kérdezte, hogy mit csinálok? Gyereket nevelek, meg háztartást vezetek- válaszoltam. Nem,- mondta - mit dolgozok? Erre ledöbbentem. Majd magyarázkodni kezdtem, hirtelen, hogy 2 kicsi gyerek (neki is van kettő), meg a kert, meg főzök minden nap... meg a háztartás. Aha és a belsőépítészet? - Hát az csak a mindennapi szinten, úgymint rendrakás a gyerekek után - találtam a humoromra - meg néha virágcsokorkötés. Szóval igazi  háziasszony lettél - jegyezte meg, majd áttért másra.

Beszélgetés végeztével elgondolkodtam. Két gyereket felnevelt, 4 év után ment vissza dolgozni. Nagyon okos, több nyelven beszél, felnézek rá minden szempontból (nem fogja olvasni, így nem azért írom), de ez ledöbbentett. Nem akartam belekötni, nem kérdeztem vissza, hogy mit csinált a 4 év alatt. Inkább megpróbálok magamba nézni. Tényleg ennyire lenézett dolog lenne, hogy itthon vagyok és "nem csinálok semmit"? Mikor otthon voltam felmértem a lakószobákat, hogy ha hazamegyünk (nem tudom mikor) legyen ötlet, hogyan helyezzük el a két gyereket. De eddig ez egy gondolat-motoszka maradt. Kertbe ültettem pár fűszernövényt azok is most csak nőnek-gyarapodnak, ilyen a két gyerek végleges elhelyezésén való töprengés. Hobbiszint. Két és fél napot voltam távol. Ez alatt több adag mosatlan ruha halmozódott fel. Szőnyeg, padló olyan koszos (kutya is aludt itt), hogy leülni sem mertem rá. Viktor az összes kivasalt ingét elhasználta (előre vasaltam egy hétre). Fanni karja ismét nagyon csúnya az ekcéma miatt, pedig Viktor kente reggel-este elmondása szerint. Mostanra (3 nap alatt) úgy-ahogy rendbe hoztam. Szóval mit is csinálok, és miért nem érek rá "dolgozni"? Mert ugye, csak arra nem ér rá az ember, amire nem akar! Eddig úgy hittem ez a munkám. Itthon vagyok és nevelem a gyerekeket, ellátom a férjem, viszem a háztartást. Csöpi nagynéném, fogalmazta meg aranyosan a nagymamáskodásról: Most ez a dolgom, ezt kell csinálnom! Most Ő nagymama, vigyáz a kisunokákra. Eddig 3 fiút nevelt, most az unokák jönnek...  Kérdés még mindig ott van: munka-e a gyereknevelés vagy sem? Több könyvet végigrágtam ebből a témából. Romantikus regények áradoznak a gyereknevelés lélekemelő hatásáról (hülyeség), szatírikus hangvételűek a lélekelfásító hatásáról (még nagyobb baromság). Mindegyikből van, de ha gorcsővel írjuk le a dolgokat óhatatlanul az életszerűség marad ki. A kicsik mosolya, göcögő nevetéseik, a hisztik, az üvöltések, a verekedések és a simogatások… mind-mind benne vannak. Munka? Inkább vannak nehéz és örömteli pillanatok és igen, sokszor eszembe jut a nagynéném: most ez a dolgom. Na megyek és elolvasok még egy leckét a német tankönyvből… remélem hamarosan tudok nyelvórára is menni. Feltétele csak annyi, hogy Viktor hazaéren 6-ra, legalább heti egyszer!