Svájc két pici gyerekkel

Hú, micsoda előkészületeim voltak! Kihúzható ágyvásárlás, ágynemű és takaróvásárlás, párnahuzat varrás… Viktor le is kapott a 10 körmömről, mert túlléptük a keretünket! Most mondanám azt, h nem végeztem? Kéne még Fanninak egy ekrü csipkefüggöny, Marcinak meg egy fehér organza, a mi szobánkról nem is beszélve?? Egy ami kimaradt a vásárlásaimból, hogy a kihúzható ágyunknak (IKEA- HEMNES) kellett volna még egy matrac, egy 80 cm széles. Egy volt, ami persze egy embernek tökély, de most 3 emberke jött hozzánk. További probléma volt, h Fanni (hála a rengeteg befalt hónak) iszonyat torokgyulladást kapott, egész éjjel köhögött, lázas volt és kedvetlen – így Marci nem aludhatott vele egy szobában. Így döntöttünk, hogy Viktor elhozza a haverjaitól a pótmatracukat, Dani kint alszik a kanapén, Kati és Ocsi az új kanapén a kapott matraccal… nos, utóbbiról kiderült, h nem 80, hanem 90 c, széles, így hála a kanapé felhajló matracfogó élének a matracot csak kicsit ferdén lehetett rátenni. Persze mindez éjjel 10 után derült ki. Tehát át kellett húrcobálni Marci szobájából a vendégágyneműt a mi szobánkba, onnan meg át Marciéba a miénket, aki erre a nagy pakolászásra felébredt (naná!). De elég rezignált arccal vette tudomásul, h Ő most egy darabig itten nem fog aludni… és szépen végignézte küzdelmünket a matraccal, az ágyneműkkel és saját természetünkkel (egész logisztikát csak veszekedéssel tudtuk megcsinálni). Miután mindenki végre megtalálta a helyét és nyugovóra tért, kezdődött az éjjeli műszakunk, Fanni ugyan is beteg volt! Ilyenkor persze nem számoljuk, hányszor kelünk fel hozzá, de olyan 4-5 után cseréltünk Viktorral ágytérfelet. Én feküdtem külső részre, a ferdére – onnan egyszerűbb volt kimásznom az ágyból, addig ugyan is Viktor strázsált, én meg aludtam. Persze másnap mosott szarként ébredtünk. Szerencsére Kati és Ocsi átvette a háziasszony szerepemet és nagyon aranyosan sertepertéltek a konyha és az étkezőasztal körül… és onnantól kezdve egész hétvégén rajtuk is ragadt ez a beosztás (bár írtó lustának éreztem ettől magam, valahogy még sem tettem ellene, olyan jó volt tényleg annak lenni). Nem is nagyon mentünk sehová, egyrészről Fanni miatt, másrészről, meg borzasztó hideg volt, inkább a gyerekek alvásidejére koncentrálták a mehetnékjüket, én meg itthon maradtam a kicsikkel. Ez az éjjeli őrjárataimnak felettébb kedvezett, egyszerűen csak bírtam a Fannihoz való felkeléseket. Tudtunk skypeolni Anyummal, Tamással is - mindig meglep milyen nagyon vékony! Sétáltunk egy nagyot. Bevásároltak, csokigyárba is ellátogattak… várost néztek és rengeteg isteni finomakat főztek nekünk... a királyi lakomával felérő reggelikről nem is beszélve! Aztán persze Marci is beteg lett. Nem lehetett elkerülni, de az már csak az utolsó napjukon volt, így kiélvezhették a gyerekek huncutkodásait is.

 

Ocsi, Kati, Dani köszönöm szépen, hogy itt voltatok!