Svájc két pici gyerekkel

 Éjjel nem igazán aludtam, mert Viktor már jó pár napja Magyarországon van. Bár éjjel tudok aludni (nincs horkolászás a fülem mellett 20 centire), de az elalvással gondok vannak. Tudom, hülyeség, de legalább 3szor körbejárom a nyílászárókat, h TUTI be vannak-e zárva! Néha a redőnyöket is leeresztem, ez csak attól függ aznap este épp milyen horrorfilmbe akadtam bele csatornaváltások közben. Hiába az alvás elött olvasgatás, a lidércek ott ülnek a mellkasomon.Aztán óvatlan pillanatokban besurrannak az álmaimba, rémísztgetve engem. Szóval egy ilyen éjjel után a gyerekek pesztrálása nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, legalább is az utánuk való pakolászás része. Így történt, hogy amikor Mirkó felhívott (Viktor barátja), h jönne a nálunk hagyott cuccaiért egy kisebb földindulás utáni kép volt körülöttem. Játékok, ruhák, morzsák mindenütt... Még szerencse, hogy kicsit késett, így turbó-takarító üzemmódomnak hála aránylag emberi lak fogadta. Sőt, még szendviccsel is meg tudtam kínálni (Istenem, olyan vékony ez a gyerek!!) meg frissen főzött teával. Gyerekek persze rögtön rávetették magukat, még enni sem nagyon hagyták! Félixet (kutyáját) hiányolták, meg rángatták, h menjen velük játszani. Szerencsére edzett pasi (gyerek szempontból) és aránylag viccesen vette a nyúzást. 

-Elfelejtettem virágot hozni - kiálltot fel -Nőnapra!

- Felháborító!! - nevettem - Most aztán nyomás kifelé és szedj nekem valami szépet! 

Így találtunk rá a hóvirágra, amit persze nem tépáztunk meg hanem inkább lefényképeztem örök emléknek és mások örömére. Napsütés és meleg lévén kint kezdünk el játszani. Gyerekek motoroztak, Mirkó meg játszott egy kicsit velük, mielött elindult volna a dolgára. Gyerekeket kint hagyva nekiálltam porszívózni, hogy ha este Viktor megérkezik, talán még se az a kép fogadja, mint a barátját. Épp végeztem a szőnyeggel, mikor Fanni bejött és megkérdezte, hogy Marci hol van. Rosszat sejtve tettem le a porszívót! Felkaptam egy cipőt és rohantam kifelé. Megnéztem minden lehetséges rejtekhelyet, Marci sehol! Eszeveszett rohangászásba csaptam, majd nem találva sehol, kifutottam az útra is. Ott sem volt. Elfutottam a sarokig (kb 120m), hát látom ám, h Marci ott kocog a járdán. Rákiálltottam, hogy ne fusson ki a nagy útra. Megállt persze, de közölte h: Mirkó, arra! - Hát nem elindult Mirkó után? (még most is fogom a fejem) Alig tudtam rávenni, hogy ne menjen tovább, vagyis igazából nem is én vettem rá, hanem Fanni, aki megijedt az idegességemtől (futott utánam mindenhová) és ezt persze rögtön tudatta is Marcival: Marci, csúnya kisfiú, popsiverést kapsz!! Nem kapsz cukrot, se telefont, bemész a szobádba, de azonnal!- kiabálta. Természetesen ezekből nem lett semmi, mert a megkönnyeböléses zokogásomat próbáltam inkább visszatartani és pesze közben kellő szigorral előadni, hogy ne menjen máskor egyedül ilyen messze... idő majd kideríti, sikerrel jártam-e... Minden esetre gyomrom kisebb lett. Rájöttem: lidércek nappal is vannak.