Svájc két pici gyerekkel

 Sokat tépelődtem, hogy mikor és hová menjenek oviba (Spielgruppe-ami itt pár órás nappali elfoglaltságot jelent). Sok minden befolyásolta a döntésemet. Legelőször is Marci alvásigénye. Nyugiban tudjon aludni minima 2 órát. (sajna nem bírom a hisztijét!) Ráadásul hatalmas mozgásigényük is van, ami ha nem elégül ki, abból vagy turbó futkorászás, vagy verekedés lesz belőle. Egyik sem tolerálható az itteni ovikban. Így találtam rá egy Waldspielgruppe-ra, ami azt jelenti, hogy kint vannak a természetben 2,5 órát kb esőben-hóban-napsütésben. Tízórait kell nekik csomagolni, aztán mehetnek. Egy erdei tisztáson játszanak, ami az autópálya melletti "halkító-védő" erdősávban található tűzrakóhely körül van kialakítva. Első nap végig ott voltam velük (vezető hölgy megengedte). Persze végigrettegtem az egészet. Többször eltűntek a szemem elől, botokkal játszottak, fatönkökre másztak, futkostak a kiálló gyökerek között... megannyi balesetforrás. Persze nagyobb ordítás nélkül megúsztuk. Én spec szétfagytam, pedig soha ilyen melegen nem öltöztem fel! Viszont negyedannyit sem rohangásztam. Ha meg nem figyelt oda a vezető hölgy, akkor neveltem a többi kisgyereket. (morcos nézés, szigorú tekintet..) Nagyobb fiúk előszeretettel ütögettek a botokkal - de megjárták mert amint csaptak volna egyet rajtam letörtem a botjukból egy darabot. Persze direkt csináltam! Naná!! Egyébként Fannit sajna kiközösítették hamar, egyedüli szókincse a "nein" miatt, amit akkor használt, ha Őt vagy Marcit fejbe akarták verni. Sajnáltam is nagyon, de ott voltam és legalább fociztunk egyet. Marci hamar társaságra talált, lévén csöpp és nem tud beszélni, így befogadták. Az egészben a pozitív az volt, hogy rengeteget futkostak. Utána mikor hazaértünk, több, mint 3 órát aludtak mind a ketten! Ma lett volna a következő alkalom, de zutyog az eső és mindketten náthásak. Nem vitt rá a lélek, hogy kiengedjem őket!