Svájc két pici gyerekkel

Épp gyógyuló félben voltam, mikor Viktor bejelentette, a lakásban váratóak szakemberek (2. év végi garanciális javítások) és lakásnézők, meg egy fényképész. Fent van a neten a lakásunk (április 1-től kiadó) és jönnek nézni. Persze egy napon, hétfőn. Ezt vasárnap délután 5 után mondta. Átmentem turbóba és elkezdtem fényképezős szemmel nézni a lakást. (mit szeretnék látni magamról a neten) Persze rögtön az én tiszta lakásom, egy koszfészekké vált. Ablakok gyerekkéz-nyomosak, padló teapöttyös és kajadarabos, Székek össze-vissza a lakásban. Ágyak rendetlenek, a játékokról nem is beszélve! Éjjel 1-ig a legnagyobb csendben rakodtunk, sikáltam és pakoltam. Majd reggel 7-kor keltünk és a maradékot puccbavágtam persze óvatosan, nehogy felébredjenek a kicsik. Rettegve vártam a reggel 8-ra jövő fényképészt! 8... 8.20... 8.40... csöngetnek! Egy hatalmas hanggú pasi iszonyat akcentussal magyaráz nekem valamit. Kihámoztam, hogy Ő vmi hibát akar megnézni. Jó, jöjjön be, nézze meg! 10 perc alatt vért izzadtam, h ne ébredjenek fel a gyerekek. Aztán elment. Leültem filmeket letölteni (most már visszakapva a régi gépemet, inkább filmeket nézek), elrepült az idő. 10-kor kelt Marci, utána Fanni, majd megleptek minket a szakik. Egy se tudott angolul, egy kukkot se. Az én német tudásom (TANULNI KELL!!) főleg a svájci német beszéd utáni értésem... katarasztrófa! Lényeg a lényeg, megcsinálták a dolgokat. Mindegyik után felporszívóztam, felmostam... mire lement a hadsereg, nagyon gyűlöltem már a lakást! Utána jöttek a lakásnézők... némelyik hamarabb kb. fél órával! Persze a gyerekek ettek, játszottak, ittak. Így egyfolytában porszívóztam és felmostam, ablakot pucoltam... Mikor is költözünk??? Éjjel megint beteg lettem, nagyon köhögtem. Most Viktor aludt kint a kanapén.

Fényképész azóta sem jött! Ja és a netre az a kép került fel, ami az előző tulaj bútorait ábrázolta!