Svájc két pici gyerekkel

Kezdem az elején, a karácsony utáni, de még dupla babakocsi előtti hősidőről mesélve. Karácsony ugyanis jól telt, hisz Éviék (Viktor édesanyja) és Paul itt volt, utána pár napra rá szilveszter, Viktor is sokat volt itthon. Szilveszter után elsején gondoltuk, kirándulunk egy kicsit. Szuper idő volt, kis szellő lengedezett. Irány a szemközti kilátó, Uetliberg, amit este is látni, mert ki van világítva. Bepakolás egy nagy hátizsákba kekszet, meleg italt, ebédre konzervkaját (húsosat és gyümölcsöset) Marcinak, előkéket, kanalakat, pelusokat (tartozékokat), pótharisnyákat baleset esetére, kis takarókat. Mire mindezt bepakoltam, épp szétdurrant a kis hátizsákom. Fanninak vittünk egy háti-ülőkét (hátizsák szerűen felkapható és tud ülni benne az ülni már tudó gyerek), Marcinak a babakocsinkat, prémes betéttel. Vonat végállomás (S10 S-Bahn) előtt kettő megállóval (Uitikon-Waldegg) otthagytuk a kocsit. Alig találtuk meg még GPS-el is! Csak egy icipici tábla jelezte, h merre, utána semmi csak annyi, h zsákutca. No kérem az volt a vonatállomás! Megvettük a jegyeket és onnan meg vonattal mentünk tovább, vigyázat (!) sokba kerül, mert 2 zónán keresztül visz az út. Felértünk, csodás idő, kanyargós, babakocsival is szuperül járható aszfaltozott út! Útközben van egy naprendszer is, ami csak kb. a Vénusznál tűnt fel. Igaz a Napot láttuk, mint marrrhanagy sárga gömböt kb. 3 m magasan. Néztem is, h mi a csudának tettek fel egy ekkora gömböt egy vékony oszlopra… de aztán egy nagy kő mellett megálltam, kifújni magam és láttam h egy incifinci fémgolyó van egy átlátszó lap mögött és oda van írva, h Venus. Onnan kezdve érdekesedett a dolog. Igaz németül van minden, de minima tudással olvasható, v legalább kisilabizálható, h mi is van ott. Méretarányosan a naprendszerünk nagyobb bolygói totális bolygóállásban (mivel egymás után sorakoznak). Egy egész turistaút vezet végig a hegygerincen és mindenhol találni egy nagyobb követ, benne kis vagy (pl. Mars esetén) nagyobb gömböcskékkel. Föld mellett elkanyarodtunk a Naprendszertől és a kilátó felé vettük az utat. Csodás volt a kilátás, út mentén kecskelámpák vigyorogtak. Így mindenki élvezte az utat felfelé. Kilátót is megmásztuk, igaz a lenti szellő fent igen viharossá dagadt, így csak rövid ideig voltunk fent. Az egész kilátó amúgy is nagyon szellős, szinte csak egy lépcsősor, némi tartóvázzal. Tériszonyosoknak lentről is szédüléses látvány. Fentről viszont (csak a legtetején van kilátószint) elképesztő a körpanoráma! Lábunk előtt volt a tó, az egész város, a hegyek szinte tapintható közelségben voltak, hála a tiszta levegőnek. Kockás terítőként pachworkoztak a legelők és a művelt földek kisebb-nagyobb részei, megszakítva díszhímzés szerűen az apró házak és tanyák mintái. Itt-ott fémszalagként megcsillant a sok patak… egészen elbűvölt 3ónkat a sok szépség, kivéve Marcikát, aki egyre hangosabban tiltakozott a szél ellen. Így megváltam a látványtól és lerohantam a lépcsőn, a mind halványabban üvöltő gyerekkel. Talajszinten egészen kedvessé szelidült. Mivel azonban a sok sírás kifárasztotta, inkább az ebéd mellett döntöttünk és bementünk a kilátó éttermébe. Félig volt az étterem, az alsó részében lézengtek, a felsőben meg dugig voltak. Mint kiderül nem véletlen. Az alsó az étterem, a felső a gyorsétterem. 20 perc pincérre való várakozás (!) után átültünk mi is. Ott szerencsére a sok bepakolt kajának, a gyerekek beebédeltek és kb. 1 óra várakozás után kihozták a rántott húsunkat  szárazra sütött szalmakrumpival. A sok várakozásnak az lett az eredménye, h megettük a rettenetes kaját, kifizettük a horribilis (itt mi nem az??) összeget és menekültünk. Ja igen, pelenkázó van, követve a WC feliratot megtaláltuk. A WCk elött van a lépcsőfordulóban, szóval ha jön le valaki a lépcsőn, premier plánba látja és szagolja a dolgokat. Gondolhatjátok, h fizettünk és húztunk haza, mivel a gyerekek is a vésztartalékokat égették, lefelé már futottunk, h a 20 percenként járó vonatot ne késsük le. Pont elértünk, hála Viktor memóriájának és előrelátásának h tudta mikor indul. Hazafelé gyerekek pár perc után már aludtak. Otthon csak betettük őket az ágyba. Este későn ébredtek, így otthon maradtunk és játszottak, mi meg néztük Őket. Azt mondják amilyen az első napja az évnek, olyan lesz a többi is. Én úgy hiszem ezen a nap a gyerekek jobban bírták a kiképzést, mint mi.