Svájc két pici gyerekkel

Szombaton annyira esett, h meguntuk és kimentünk egy kicsit sétálni a ház körül. Fanni vitte az esernyőjét (Édesanyámtól kapta) mi meg esőkabát alá bújtunk Marcival. Epret szedtünk, és magokat a malackáknak, cukkiniről elhajtottuk a meztelen csigákat, kis töprengés után átdobtuk a szomszédba őket. Láttunk rozsadvörös farkú madarat és HATALMAS pókokat!!! Nem azt a vékonylábú zizegős típust, hanem vastag (bundás) lábú nagyhasú falánkokat, szép hálókat szőttek egyébként! Némelyiken még messziről is lehetett látni a keresztet a potrohán (messze, mi lehet elég messze??)! Pár a lakásba is bemerészkedett, azokat sürgősen kilakoltattuk, a benti szúnyogok és legyek megnyugvására  (majd kapnak ők Viktortól, ha megjön!!!). Elmentünk a postaládáig, de még nem jött meg a papír, h itt élhetünk. Anélkül nem tudunk bankba menni, akkor nem tudunk lakást foglalózni, meg vásárolni sem nagyon. ( ide majd beírom milyen papír, ha Viktor felébred) A délutáni alvást a szomszéd pakolási és tologatási kedve megakasztotta. Nem tudtam igazán, mit csinálak. Spec otthon átmentem volna, h egy órát még hagyják abba... de itt ennyi szabály között?? mit lehet tenni, igazából, ők is elviselik Marcika fogzását éjszakánként. Bár finoman rákérdeztek a multkor, meddig maradunk! Viktor a kis naív, nem sejtette mire gondolnak! Bár lehet csak paranoiás vagyok!... De nem, Marcika szobája az elválasztó falon van! Roppantul sajnálom Őket... meg magamat... meg persze Marcikát is! Este elébe mentünk Viktornak. 7 fok volt!!!! Fanni tripla rétegben öltözött fel, de már hozza Viktor a télikabátot! Ráhúztam a kezére a kesztyűt, de nem szerette, mert nem tudott fogni vele. Így (miután Viktor felhívott h még 20 perc) beültünk a kocsiba és ott vártunk meg. Közben persze a pár perc kocsiútra való rágcsálni és lekötni való elfogyott, így a végén már egy kis dombnyi cucc emelkedett Marcika köré, aki miután megunta (megrágta-megnézte) a dolgokat, lepottyantotta (utánanézve) majd újabbat követelt (régit nem lehetett visszaadni). Este a szokásosan telt tovább... csak nekem hullott ill. őszült pár szál hajam addigra.

Vasárnap: eső-eső-eső... nem baj, azért etessük meg az őzeket, vaddisznókat! Fanni sok magot összeszedett, nem lehet e felett csak úgy átsiklani kérem, a "malackák éhesek" !!! Íy esőkabát és gumicsizma és irány a vadaspark. Mire odaértünk úgy-ahogy elált. Megtaláltuk a parkolót és egy tiszta smaragdzöld rét mellett alltunk meg, egy domboldal tövében. Az erdő a domb tetjén még az imént leesett eső páráját lehelte. Nap hírben sem látszott... és nem vittem fényképező gépet! Szerencsénkre a vadlovak is lejöttek a hegyoldalon az alsó legelőre és kíváncsi tekinetüktől övezve mászkáltunk a kerítés mellet és viszont-moziztuk őket. Volt kiscsikó is... döfködte az anyját, de ő inkább a kövér fűre volt inkább kíváncsi. Aztán átballangtunk az őzikékhez, megettettük a szarvasokat (Fanni addig lelkes volt, míg egy éhes szarvas szája a kezéhez nem ért), a vaddisznókat (találtunk regnegetg makkot az ösvényen). Játszótereztünk. Fantasztikus a játszótér: volt mászóvár (vár itt komoly!) majd teszek fel képet, ha megyünk legközelebb; volt libikóka (nem kispályás), kötélpálya (az sem!!), forgó lap (ráállsz és lebillen, arra billen, amerre mész) persze hinta, kötélmászóka, kötél-ágy hinta. Inkább nagyoknak olyan 3év+ jelöléssel látnám el... Innen az ötlet a Gyerekek Svájcá-hoz! Alvás után a kötelező séta a tópartra: Hattyú-sirály és kacsaetetéssel.