Svájc két pici gyerekkel

Kezdem ott, hogy péntek este olyan kellemes idő volt, hogy két hatalmas szatyor (telepakolva üvegekkel és PET palackokkal) kíséretében lebattyogtunk a központba. Marci a pocakomon, Fanni a babakocsiban. Miután kidobáltuk, mai kidobandó, elindultunk Viktor elé a vasútállomásra. Ez légvonalban kb. 30m lehet... dehát Svájcban vagyunk. Szóval lefogyasztó üzemmódban voltam. Utána beugrottunk még a MIGROSba, csak h tudjam, mi az és hol van. Migros egy ABC, hasonló színvonallal, mint egy otthoni közönséges ABC. Ez az olcsóbb bevásárlási lehetőség. Hazafelé a Polgármesteri hivata felé kerültünk, ahol hatalmas banzáj volt. CHIBLI-be jutottunk, azaz vurstliba. Volt ott minden, csak elferdített csövű célbalövős nem. Célbadobálós volt helyette. Két emberke ült egymással szemben egy padszerűségen. Fejük felett két-két célkereszttel. Aki eltalálja ezeket, az nyer, a másik lezuttyan. (nincs az a poén, h vízbe essen, ahhoz hideg volt) Másik jó poén az volt, h egyszerű műanyag rekeszeket raktak egymásra, amíg tudták. Egy kislány 18-at rakott egymásra... felmászott a toronyra és egy karabiner segítségével a vezetőkötélhez erősítette a következő rekeszt. Utána egy ládával fentebb mászott és egy srác már küldte is a következő ládát neki egy újabb kötélen. Az egészet egy daru tartotta. A lányt is, a vezetőkötelet is, meg azon húzták fel a többi ládát a lányhoz egy csiga segítségével. Fanni meg felült egy körhintára (olyan föl-le repkedős mesefigurák voltak rajta) Viktor bepréselte magát mellé (egy Fanninak való helyre, képzelhetitek!! ). Fényképeztem, de csak homályok lettek. Hiába, már szeptember legvége van és sötét van. Fanni imádta, bár félt elején rajta, azonban újra fel szeretett volna szállni, de késő volt már, Marci jelzett. Így is este 9 lett mire ágyba kerültek. Sajnos, talán ennek köszönhető, hogy túl későn jutottunk ide és sok volt az imput, Fanni rengetegszer felsírt az éjjel. Marci viszont nem: VÉGETÉRT A FELSŐ NAGY FOGAK KIBÚJÁSA!!!!

Szombaton reggel korán volt az ébresztő, szóval a szokásos fél nyolckor. Összeszedtük magunkat és 10-kor el is indultunk. Fanni nem lehet meg a betevő reggeli utáni kisvakond-mesenézés nélkül. Elindultunk Viktornak venni farmert, meg szemészhez a jogsihoz. Itt ugyanis úgy van, h 40 év alatt elfogadják a külföldi jogsit, csak egy szemvizsgálat kell hozzá. Mire megtaláltuk a szemészt, Marci bealudt. Nos, nem az a szembefogós-táblanézős volt. Kérem, egy tiszta fehér szobában egy szikrázóan tiszta asztalon egy porszemmentes-hajszálmentes-korpamentes készülékbe kellett benézni. (hogy csinálják?) Nekem spec gülüzött a szemem a vizsgálat végén. Megemlítem h féloldalt ültem és Marci végigaludta. De pikk-pakk letudtuk. Utána beestünk egy GANT üzletbe. Ahol megkérdezték, h míg a férjem próbál, kérek-e teát v kávét! Hmmm... vettünk Viktornak egy szuper farmert és Fanninak egy gyönyörű mellénykét. Érdekes, nem voltak drágák, olyan átlag Westendes ár volt egy szimpla boltban. Fura, hogy itt a ruházati árúknak nincs olyan ára, mint otthon. talán mert itt nem fetisizálják a márkákat?

Marci közben felébredt, így hát sietősre fogtuk. Beugrottunk a Coop-ba (hatalmas volt!) és megvettük a jövő heti alapdolgokat. Kb. fél óra volt, Fanni beült egy autóba (hátán volt a bevásárlókosár) és tekergette a kormányt, meg nyomta a dudát. Utána kirohantunk az autóhoz, bepakolni a sok cuccot... itt már Marci ismét elemében volt! A parkolóházban jöttek-mentek az autók, csikorogtak a gumik, leláttunk a vonatokra is... úgy elterelődött a figyelme a nyűgösségről, hogy tisztára megvidámodott és közben megevett egy konzerv babakaját míg Fanni és Viktor visszavitték az autót. Tele a pocak, mosoly az arcon... irány haza. Jól telt így az út. Bár Fanni kb. 2-kor feküdt le, Marci még bealudt 4 körül, aránylag jót aludtak. Most szombat délutánon töröm a fejem, h mi történt... de nem jut eszembe. Majd beírom, ha beugrott. Annyit tudok, h kb 9 és fél10-kor feküdtek le a kicsik. Ja igen! Zürichben sétáltunk a sétálópart-részen. Egészen valami hatalmas kőgolyóig, amit kézzel lehet forgatni (alul víz folyik és azon lehet mozgatni). Utána visszahajóztunk (utolsó hajót pont lekéstük Rüschlikonba, így csak Zürichig mehettünk), majd villamosoztunk, majd vonatoztunk... gyerekek kicsit szét voltak esve már mire hazaértünk.

Vasárnap kicsit későn keltünk, az előző esti dorbéz után (8-kor). Ködre, szottyos időre ébredtünk... nem kedvetlenedtünk el, fél 10-kor már úton voltunk az állatkertbe. Gyors volt a reggeli és a kisvakond kimaradt! Zürichben leraktuk az autót és két átszállás után... kiértünk egy tejfehér felhőbe. Szerencsére Viktor tudta az utat, így megtaláltuk az állatkertet. Kicsit rohanás volt (hegymenetben természetesen), de elég sok mindent láttunk. Marci bealudt a pocakomon ismét, őt nem izgatták sem a szőrösek, sem a pikkelyesek, még a tollasak sem, akik pedig idegtépően rikoltoztak. Láttunk kistigriseket, minket mozizó oroszlánokat, pávát, aki eltévedt és a látogatók között téblábolt. gyönyörű éjfekete selyemmajmokat... ékszerszerű békákat. Fanni beszólása az akvárium láttán: "halacskák... nyamm!" Gollamnál azért sokkal aranyosabban! Lehet, h a köd teszi, de nem volt ránk akkora benyomással az állatkert. Spec. Budapesten jobb, bécsi is sokkal jobb. Az is lehet, h az volt a baj, h akkora távokat kellett bejárni egy-egy látványosságért (ráadásul néha sziklamászás is volt - babakocsival!!! olyan "ösvények" voltak), h egy idő után csak azért álltunk meg, h pihegjünk. Persze, az állatok szempontjából ez így tutibb! Spec két picivel ezt nem ajánlom. Bár lehet ott egy olyan kocsit bérelni, amibe két gyereket lehet tolni plusz a cuccokat belerakni és műanyag-tehát könnyű. Azonban egy pár szerint, akiket meginterjuholtunk, honnan szedték a remek alkalmatosságot, reggel lecsapnak rá a bejövő vendégek és egész nap azzal furikázgatnak. Így kivételes szerencse kell - v másnak épp közbejött szerencsétlenség -, h szert tegyünk egy ilyenre a nap további részében. Fél egy lett, mire (mi ketten) kifulladva úgy döntöttünk, h Fanni éhes és fáradt, tehát irány a belváros. Jó tudni 5-ös villamos egyenesen Bellevue-höz vezet. Ott tettük le a kocsit és ott szuper kajáldák vannak. (megjegyzés: hallottuk h létezik egy fogaskerekű az állatkerthez. Direkt körbementünk a 4-es és utána a 6-os villamossal, de nyomát sem láttuk... persze még ott volt a köd) Santa Lucia-ban ettünk, kint az utcai teraszon, mivel ragyogóan sütött a nap. Megebédeltünk mind a négyen, mivel Marci felébredt, ahogyan a salátát ropogtattam. Saláta nem ízlett nekem, Viktornak azonban igen. Utána a tésztaételük viszont fenséges volt! (mondjuk a széklábat is megettük volna) Ebéd után irány haza. Előbb Fannit "ágybatevősre" vetkőztettük a kocsiban, betakartuk és tényleg, mire a tó másik oldalára értünk már aludt is. Fanni így kb. 2 órakor,  Marci 4 körül (már otthon) aludt el. Kb. 6-ig aludtunk. Utána este lesétáltunk a tóhoz, kacsákat és szúnyogokat etetni. Fél tíz után tudtuk ágybakönyörögni a kicsiket.