Svájc két pici gyerekkel

Vasárnapra néztük ki a templomlátogatást, 10-kor kezdődött a mise, így ha még későn is kelnek fel a gyerekek (gondoltam én) simán odaérünk. De hát ember tervez… Marcika meg fogzik! Egész reggel nyűgösség volt soron, arra, hogy Fanni mit csinált, már nem is emlékszem, mert Marcival kellett törődni. Addig-addig húzódott, mire fél11 lett, akkor meg már inkább irány a part… kis séta jó lesz. Viktor kitalálta h akkor inkább menjünk Zürichbe, több a hattyú, ott múltkor is olyan jól elvolt Marci! Egyébként is csak pár perccel hosszabb a kocsival az út! Nos, a kb. 10 perces utat, ha minden igaz, fél óra alatt tettük meg. Kb. 3-4 percenként álltunk meg Marcit vigasztalni. Aztán Viktor nem bírta tovább és (majd én megmutatom neked, hogy kell ezt!-felkiálltással) hátra ült. Ebből az lett, hogy Marcit minden piros lámpánál kivette az ülésből, én meg kb. 20-al mentem. Marci a sok ki-be ülögetéstől a végén már az ülés látványát is utálta. Nem mintha egyébként is szeretné azt az ülést! Megérkeztünk! VÉGRE! Leparkoltam. Marcit beleraktuk a babakocsiba, ahol a sok sírás után, percek alatt elaludt. Elmentünk kenyeret venni (hattyúknak is), meg croissant (nekem). Le kellett liftezni a Coop-hoz egy aluljáróba. Ez olyan éjjel-nappali miniCoop-volt. Utána irány a part! Megetettük a hattyúkat. Közben láttuk, hogy a belvárosban valami banzáj van… ha már itt vagyunk, miért ne néznénk meg! Akkor megláttam egy nyitva tartó gyógyszertárat… háhá, van esély h vegyünk Chamomillát! Bementünk. Egy idősebb hölgy szolgált ki minket és nagyon, de nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy mi mire való. Szép németséggel, még én is értettem! Vettünk nála kétfajta Bepantent. Mondta, hogy nála nem lehet kapni homeopátiás dolgokat, de onnan pár percre van egy másik gyógyszertár, ahol lehet. Utána még adott Fanninak egy kis dobozt, ami tele volt érdekesebbnél érdekesebb mütyürökkel. Fanni kiválasztott egy nyomogatós játékot, ami változtatja a formáját a benne lévő por miatt. A port csak onnan tudjuk, hogy a másik gyógyszertárban szétpukkadt a mütyűr és egy méteres körben minden fehér por borított. Viszont kaptunk Chamomillát! Közben Marci felébredt, így megcéloztunk egy helyet, ahol ehet. (bogyót is) Egy Starbugs kávézó volt. Onnan már láttuk a fesztivált. Marci is, Fanni is evett. Viktor meg én kakaóztunk (kell az energia!!!). Marcit betettük a pocakhevederbe, Fanni ment a babakocsiba (alvásidő volt már lassan). Fesztiválban a zöld energiákat népszerűsítették, zöld közlekedési eszközöket mutogattak. Meg volt rengeteg zöld (zöld színű) lufi. Kaptunk belőle egy csomót! Fanni felült egy körhintára Viktorral. Ettünk útközben sajtos rachlettet. Sok élmény hatására Fanni elfáradt, ezért hazafelé vettük az irányt. Mire a kocsihoz értünk elaludt. Pár perc múlva hazaértünk. Marci is gyorsan elaludt, lehet az - óránként 1- bogyók is hatottak. Egészen 5-ig csendespihenő volt. Délután még elugrottunk Au-ba, egy lakást megnézni. Épülőfélben volt, így nem tett Viktorra nagy benyomást. Este meg grilleztünk húsokat. Ja igen: Viktor mondta, h ne menjünk Au-ba, mert túl késő lesz. Este 9 lett, mire a kicsik ágyba kerültek. Szóval igaza volt! Túlpörögtek. Fannival alig lehetett bírni. Ugrált az ágyban, sikítozott… Viktor fektette le. Fél 10-kor Viktor már eléggé elhasználódott fejjel járt-kelt.

De lassan Fanni is elcsendesedett. Igazából ezt utólag könnyű leírni, de amikor nem és nem és nem akar lefeküdni és ugrál és ficánkol és a 10. mesét követeli, akkor az ember nem tudja és nem is hiszi a végét, csak utólag, hogy már csak 10 percet kellett kibírni, de közben… nem tudom kinek mi segít? Nekem néha a Miatyánk szokott, hangosan mondva-mondogatva, annak olyan jó zsolozsmázás hangulata van, így nem csak én, a gyerek is megnyugszik. Még egy megjegyzés utólag: Marci átaludta az éjszakát!