Svájc két pici gyerekkel

Nos, a munkakeresésem momentán a felmondás felé közelít. Nem éri meg, ez a nagy bedes igazság. Hiába a kedv, az akarás, marrrrrhára nem éri meg! Majd meglátjuk, h mi lesz, de momentán vagy a munkám, vagy Marci bölcsije. Kettőt együtt nem tudjuk finanszírozni. (mennyire durva ez leírni, h az, h dolgozzak az duplájába "kerül" nekünk!!)

Így el kezdtem keresni bölcsit. Vannak is szép szerével, azonban mind túlzsúfolt. Hónapokkal (évekkel) előre lefoglalt. Barátnőm mesélte, h fél éves terhes volt, mikor el kezdett bölcsit keresni. (!!!) Most én is keresgélek. Küldök levelet ötezer felé, hátha sikerül Marcit gyerektársaságba helyezni, mert az én társaságom, már nem üti meg a normát nála. Találtam egyet, kétnyelvű, szuper, közel van, de drága... iszonyatosan (nem véletlenül üres). Jelentkeztünk, Felvennének, de vmi miatt húzzuk... vajon miért? Most azonban összeszedtem magam és ismételten kezembe vettem az irányítást. Keresgélek, keresgélek. Mert az, hogy ülök azon a bizonyoson, még nem vitt előre! Egyelőre bizakodom... még pár napig biztosan! :D