Svájc két pici gyerekkel

 Masszívan pánikolok! Eddig azon keseregtem, hogy nincs időm magamra, mivel a két kicsi gyerek minden percemet - gondolati időmet lefoglalja. Most meg kiakadok azon, hogy az egyik kezd felnőni? Ha dolgok legmélyére ások, nem a felnövéssel van bajom, hanem, hogy... na de ne szaladjunj a végére!

 Óvodába menni, az nagy szó. Lévén ott már teljesíteni kell a germeknek. Vetkőzni, öltözni, cipőt felhúzni önállóan kell a kicsinek. Van saját tízórais cuccocskája, benne a saját tízórais dobozkával és kulaccsal. Önállóan kell a Finklit ( benti cipő) felvenni. Ezzel nincs is baj, bár a kabáttal gondok vannak, néha az újjai önálló életet élnek, meg a patentok is keményen ellenállnak a kis újjacskáknak, de ezen kívül nincs... ja, dehogy nincs! A NAGYÜGY! Hát azzal gondok vannak. Nem megy, csak a bugyiba. Nem tudom, ki hogyan csinálja, próbálom lazán felfogni, de a közelgő óvi miatt kicsit kezd gombócolni valami a torkomban. Már próbáloztunk fagyival (ha bilibe megy, kapsz egy fagyit), most télen meg nyalókával. Megjegyzem párom akkora nyalókát vett Fanninak bécsi vásárban, mint Fanni feje! Kedem úgyérezni nyomás alatt van szegény kislány. Minden nap legalább 30-szor elmondja, hogy mit hová és ha sikerül akkor milyen jutalomba lesz része, meg Marci még kisbaba, Ő még nem tud ilyen nagylányosat és Ő nem kap nyalókát (cukorkát, fagyit, telefont... stb. ami épp akkor a legfontosabb). Szóval napi projektlett. Nézünk Elmó-s videót, aki már nagyfiú és elmagyarázza, hogyan is kell (technikai részletek kizárólag a megtörtént DOLOG utáni teendőkkel foglalkozik). Addig moshatom a bugyikat. Bár volt már lyan, h egysezrűen kidobtam, mert nem volt gyomrom hozzá. Mostanság Fanni rászokott, hogy suttyomban, ha bugyiba ment kiegy a WC-re és a wcpapírral kiszedegeti... ez igazából azzal jár, hogy a két lába belülről - addig, amig letolta, néha bokáig - meg a keze és a wc, meg a környéke trutyis lesz. Ilyenkor ruha le, fürdés, közben összekapkodni a lepotyogott  dolgokat, a WC-t kimosni, mert Marci kíváncsi típus, aztán felöltözni. Ki mondta, h unatkozom itthon?

De a legjobban az egyedül szótól félek, tuti lelki okai vannak. Párom édesanyja szerintem egy perc alatt megmondaná, hogy mi a helyzet a fejemben. Arról beszélek, hogy a óvodai jelentkezési papíron utolsó kérdések egyike az volt, hogy egyedül el tudom-e képzelni, hogy egyedül menjem ővodába és vissza. Nem. Nem! Nem, nem nem...!! Még, ha nagyobb lesz sem hiszem, nemhogy 4 évesen. Le is szoktam döbbenni a kóricáló csöppségeken az utcán. Tegnap is a szomszéd nénivel beszélgettem Fanniról, meg, hogy milyen közel van az óvija. Erre nem megjegyzi, hogy közel van és oda egyedül is mehet. Csuklottam egyet! Most meg ezek az álmok, hogy Fanni elmegy és én meg keresem és nem találom.Szerintem minden édesanya legborzalmasabb álmai között a toppon vannak ezek az álmok. Mennyi film szól ezekről, meg mennyi tejesdobozt látok gyerekek képével!!

Kész, eldöntöttem, nem megy egyedül! Punktum... izé Uff - én beszéltem