Svájc két pici gyerekkel

 Bementünk, Fanni és Marci rögtön berohant a játékok közé...

Már elötte is el-elmentem vásárolni kicsit, mikor beadtam őket, de a tízóraira mindig visszatértem és utána végig velük maradtam. Eddig. Most azonban elkezdődött a "beadási-hadművelet". Elvégre már Waldspielgruppe-ba is járni fognak, ott meg ott kell (?) hagynom őket! Így történt, hogy most csütörtökön (keddi alkalommal volt az első síszünet utáni nap, mai 2 hét volt, így nem akartam rögtön a közepébe vágni) megpróbáltam otthagyni őket...

Elmentem vásárolni, majd csatlakoztam a kávézgató anyukákhoz a COOP éttermében. Persze olyan mennyiséget vásároltam, hogy tudjak futni vele, meg rögtön kifizettem a kakómat... ha kell menni, ne várjak a számlára. A beszélgesek alatt vagy végig fogtam a telefonomat (rezgésre volt állítva) és kb 3 percenként ránéztem, van-e térerő! Számoltam a perceket - na most mennek kezet mosni, most esznek, most játszanak, most meséthallgatnak, most van a buborékozás... Mikor megérkeztem fel voltak pörögve. Tudomást sem vettek rólam, rohangáltak csak. Alig tudtam őket felöltöztetni (bezzeg a többi anyukának egy időegység alatt csak egy gyereket kell felöltöztetni, nekem meg kettőt azok is 3 felé rohannak közben!), a többiek már rég a parkolóban beszélgettek, az ovónők meg ott vártak rám, hogy miért nem megyünk már. Persze egy szót sem szóltak, h mi volt... gondolom azért nehogy elkeserítsenek! Minden esetre Nekem jó volt. Hihetetlenül fel voltam dobva! Első lépések, hogy ismét magam legyek. Már a pelenkázó táskát is lecseréltem egy virágmintás kézitáskára. Következő lépés szerintem egy magassarkú beszerzése lesz (mondjuk még törpesarokkal)!