Bross képek készítése
Gyerkekként imádtam egy régi kopott óezüst pillangót. Csodás ötvösmunka volt és bár az egyik szárnyáról letörött egy darabka, mindig (ha sikerüt belopóznop Édesanyám szábájába) annál az egy darabnál kötöttem ki, hiába volt a sok ékszer és kencefice. Nem volt nagy, kb 6 cm széles lehetett, talán még mindig megvan valahol... Amikor ide kijöttem elárasztott az itteni dekor, inter- és enteriőr újságok színvonala.
Egyikben láttam meg azt a megoldást, hogy az egyébként nem hordott (hová is vennék fel?) régi brossokat képkeretben fogalalva kitették a falra. Kb egy év alatt sikerült a ricardo-n összeszedegetnem egy sorozatot (3db), amivel már el lehetett indulni. Párom nem értette minek nekem ennyi óezüst bross, mikor nem is hordom őket. Mindegy, pár Fr volt, így nem sokat cicózott velem. Megvettem a mély kereteket is (IKEA) szimpla fehérben. Nos, azért azt meg kell említenem, hogy az itteni IKEA a legeslegolcsóbb bútorbeszerzési helyek egyike. Ráadásul online kinézhető, összeírható és nem kell bumszlizgatnom feleslegesen át a városon. Bár annak is van varázsa, hoppra valahová beesni, de én tervezgetős alkat vagyok, nekem ez jobban esik. Szóval ott állok, h keret van, paszpartuja beépített, fehér vastag papír van (amire akarom befűzni a brossot és így megtartva magát nem kell ragasztóznom) és persze a brossok is ott széplenek. Fél napos (nem vicc!) kísérletezés után rájöttem a tökegyszerű megoldásra. (Fél napban benne volt, míg a gyerekek reggel, délben és este aludtak illetve Fanni kifestőzött a déli szundiidőben, így hagyott próbálkozom.) A fehér papírból vágok egy hátlapnak megfelelő nagyságú rész. Ragaszóval körberagasztom a paszpartu hátlapját, ügyelve arra, hogy minél közelebb legyen a ragasztós rész a belső szélhez. Ez arra jó, hogy a papír egyenletesen tapad a szélekhez, nincs gyűrődés, ami a surlófényben vonzza a szemet. Várok egy kicsit, míg a ragsztó megköt. Majd a bross tűjének segítségével (előre meg kell tervezni hogyan mutatna jól a képen a felrakott bross) két közeli lyukat kell óvatosan szúrni a hátlapon. Kihúzva a tűt, addig kell hajlítgatni, míg a bross tűjét át nem tudjuk vezetni mind a két lyukon. Innen jön a neheze, mert a meghajlított tűt vissza kell vezetni a bross megfogó csatjához, majd bekattintani azt. Nos ez nekem fél napomba került és jó pár hátlapot letéptem miatta és kezdtem párszor újra. Lehetőség még, h pillanatragasztóval rögzítsük a csatot a tűvéghez. Én ezzel nem éltem, mert szemmagasságban a folyosóra raktam a képeket, így ez a trükk nálam feltűnő lett volna.
Az összhatás számomra lenyűgöző: alkotássá emeli a hétköznapi tárgyat.
