Svájc két pici gyerekkel

Megkaptam a babakocsit!! Azért örülök neki annyira, mert a gyerekek alvása pont kettétöri a derekamat. Nem vicc! Marcika 10 kg körül mozog és vagy a kocsiban, vagy a pocakomon hajlandó aludni. Fanni meg a babakocsiban elvan közben. Szóval úgy döntöttem, h megveszem és használom, amíg lehet. Nos kb. 1 hónap nyűglődés, várakozás, szervezgetés, noszogatás, telefonálgatás, levelezgetés után a férjuram megszervezte a babakocsi kiszállítását. De addig a tulaj megőszült (használtan vettem, arra az egy évre minek új?) és szegény már a fejét verte a falba, mert az enyémet nem érte el. Amennyi embert én hívtam, h segítsen, mind felhívta Őt is, de Viktor mindenkit leállított, h meglepi legyen. A vége az lett, h a tulaj írt egy finoman szólva is csúnya levelet nekem, kifejtve abbéli nézetét, h sok időt elfecséreltünk az életéből. (hihetetlen milyen kultúrnyelven fogalmaztam) Én meg eldobtam az agyam, mert azt hittem, már rég elhozták tőle és csak arra vár, h kijöjjön valaki ide kocsival és a csomagtartójába beférjen. Na, erre újra telefonálásba lendültem és Viktorhoz is eljuthatott az agylobom híre, intézkedett és … ez lett a vége.

 

Nem értem az Y kromoszómásakat, miért az utolsó pillanat UTÁN csinálja meg a dolgokat, amikor már az X kromoszómás haja hull és üvölt?

 

Decemberi fogadalmam, h kevesebbet veszekszem a szeretteimmel, nagyon hamar próbára lett téve! Így inkább az agylobos nap után hamar lefeküdtem aludni, majd pár napon keresztül ha bejött Viktor, kimentem a kanapéra aludni. Nem bántam meg, legalább végigaludtam az éjszakákat. A nyikorgós ágy rettenet, főleg ha ideges az ember, nem tud aludni, hülyeségeket álmodik, akkor még nyikorog is az ágy minden egyes mozdulatra (Viktoréra is, nem csak az enyémre)! Szóval a sok alvás után (meg az idő mindent megold és megszépít) kipihenten már nem is volt kedvem veszekedni. Meg egy héttel a történtek után meg is jött a babakocsi és vele együtt Attila, Viktor kollegája. Ő hozta ki nekünk, örök hála neki. Kedvelem őt, hihetetlen milyen jól bánik a gyerekekkel és jókat rötyögök a történetein. Bár itt annak is örülök, ha valaki értelmesen szól hozzám és beszélget velem, akármilyen nyelven! (Nem csöppet, hanem baromira szar, h egyedül vagyok egész nap, férjem, ha megjön Ő meg pihenni akar és nem beszélgetni.)

 

Szóval itt van és nagyon örülök! Rögtön elmentünk vele bevásárolni! Először és utoljára GYALOG! Mekkora marha vagyok, h felfelé jövet elengedtem a buszt, h „feltolom én, minek megvenni a jegyet” - Magyar virtus! No, még egyszer ilyet nem teszek. Hátamon a hátizsák tele bevásárolt cuccokkal, a két gyerek a babakocsiban és még a nagyobb bevásárolt cuccok, amik nem fértek bele a zsákomba… nem számolom hány kiló volt. Végén már 20 lépésenként megálltam fújtatni. Mire hazaértünk, Marci elunta a kovácsműhely feelinget és torka szakadtából üvöltött. Nem értette, h ami máskor 10 mp-es út (kocsival), most miért tart már 10 perce? Garázsban lent hagytam a cuccokat, a két gyereket felvittem, ebédet főztem (8 perc) megmosdattam őket és lefeküdtünk. Hatalmasat aludtunk mind a hárman. Garázsban szépen megvártak a cuccok estig. Úgy is olyan hideg van ott mint a hűtőben!