Svájc két pici gyerekkel

Lakáskeresés ugye letudva, lévén a szomszéd házban egy lakás pont megürült, így (kis szomszédos segítséggel) megkaptuk. Ugye-ugye a protezsa!!! Alaprajzra ugyan az, mint a mienk, csak első emelet. Nem kellett hosszan töprengenem ezen az apróságon, mert Marci az eltűnős korszakát éli, így ez külön jónak tűnik.

Mivel a lakás maga icipicivel olcsóbb, mint a mostani, de így is húzós, nem mellesleg Viktor fizuja a lakás árával lett kevesebb, ezért úgy döntöttem kis válallkozást nyitok. Minden esetre az egész lakást átrendeztem, h legyen dolgozószobánk Viktorral. (hülyét kaptam, amikor éjjel hallottam, ahogy veri a billentyűket és hallgatja a tanfolyamok szüvegeit! Persze nem szóltam, mert otthon ülő, csak pénzt vivő asszonynak ugye ... a dolgozó férjjel szemben... egyszóval maradi a neveltetésem, na, tudom! Gyerekek egy szobába lesznek rakva, igaz a legnagyobba és lesz egy külön sarkocskájuk mind a kettőjüknek... Mit mentegetőzük? Ez legyen a legnagyobb problémájuk az életben! Én pénzt akarok keresni, Viktornak nyugis hely kell. Gyerekek Magyarországon is együtt alszanak. Punktum.

Következő feladat: költözés... Hmmm. Belegondoltam, majd elkezdtem szervezni a hazautat! Mákomra PONT akkor járt le a szabadságom (vége a GYES-nek) és volt indokom hazamenni. Gyorsan találtam nekik ovit. Magamnak nyelvtanfolyamot. Viktor édesanyja kijött segíteni összecsomagolni, meg dobozolni. Végtakarítást leszerveztem. Indulás haza...

Hazafelé megálltunk Bécsben, férjem öccsénél. Pont jó időt futottunk, villámgyorsan megvacsoráztunk (valami eszméletlenül jól főz ott a Mama) és lefektettem őket aludni. Gyanús csönd!!! ... Halk kuncogás... no persze, h nem aludtak! találtak egy szuper piros filcet és Fanni az össz papírt telerajzolta, Marci meg felfedezte a kincseket. Felette öccs vitaminkészletét (szerencsére nem a vizsgaszezonból visszamaradt koffeintabletták voltak), átrendezte a polcokat (MINDENT MEG KELL VIZSGÁLNI-alapon). Másnap fedeztük fel, h az eggyik gyógyszerrecepten is királylányok vannak. (Egyedi recept lett, ilyet naponta nem kapnak a gyógyszerészek!) Szerencsére pozitív élményekkel hagytuk el a lakást, node kellett is!

Mert épp, hogy kiértünk Bécs határába és az autó hangos vijjogó hang kiséretében megmakacsolta magát és nem volt hajlandó 20-nál többel menni. Autópályán! Anyósnak hihetetlen lélekjelenléttel a legközelebbi lehajtót becélozta, nem mellesleg hatalmas mákunkra (igaz pár újraindítás után és szerencse 0 forgalom mellett) egy hotel elött kötöttünk ki. Telefonálgatás ötezerrel. hoteltől kaptunk segítséget, egy helyet ahová meghúzhatjuk magunkat, ingyen Wi-Fit ( azt hiszem Thomast és Én kicsi pónimat néztek). Kb 4.5 óra mulva megjött a segítség, átcuccoltuk a csomagokat a másik autóba... Hazafelé menvén azon tanakodtunk, h igazából mekkora mák, hogy nem előbb történt ez az egész!