2012. juli 5.
Ismét egy jégeső, gy
erekeknek talán a második, de ez most kinnt ért minket.
Fannival kint voltunk a teraszon és néztük a vihar közeledtét. Láttuk, ahogy a hatalmas sötétszürke felhő lerohan a hegyről és maga elött tolja szoknyaként az esőfüggönyét. Bementünk Marciért felébreszteni, hogy Ő is lássa. Addigra ideért az eső szemerkélősen indulva. Kint álltunk a fedett teaszon mikor hirtelen eleredt a jégeső. Marcit felkaptam és Fannival együtt bementünk a fal mellé. Marci félősen odabújt hozzám, de mindketten csodálva figyelték a borsónyi kis fehér golyócskák pattogását. Egyszer csak nagyobbak lettek a golyók, cseresznye nagyságúak és vészesen pattogtak a Fanni feje magasságában at teraszon. Behúzódtunk gyorsan a konyha kijáratához (a nappali ajtaja a jégpattogás miatt elérhetetlen volt) , ahol van egy kis (1m-es beugró pluszban) hely, a grillsütő mögé. Ott már nem bántottak minket a jéggolyók. Kicsit aggódtam, h Marci csak rövidujjúban van, de szerencsére csak 5-6 percig tartott a durvább része. Mikoron kissé alább hagyott (már csak ismét borsónyiak voltak a jegek) berohantunk
a nappaliba. Onnan lesük a továbbiakat. Szerencsére a paradicsom megúszta (ezt is). Fanni nagyon belelkesült, felvette az új kalapját és a már csak szemerkélő esőbe kiment és egyre hozta Marcinak bemutatóba a már egyre kisebbedő jégdarabokat. Marci kutyusát magához szorítva bentről figyelte a lelkesedésünket!
