Svájc két pici gyerekkel

Isten, áld meg a magyart, jó kedvel... na az kéne nekem! Feladtam a harcot a lakással. Ez győzött. Minden kajálás után fel kell söpörni, utána felmosni (térdelve, sikálva, mert a padlófűtés pillanatok alatt odaszikkasztja magához a lecsöppent ételeket), ha van időm még fel is kell porszívózni (fehér padló, az össz kosz meglátszik rajta), ha ne adj ég, még több időm van, a felmosást kiterjeszthetem a nappali többi részére (teacseppek a csepegésmentes poharakból vonzzák a szöszöket és jól odaragadnak - hála, ismét, a már emlegetett padlófűtésnek!) Ha elég a felmosásból jöhet a mosás. Ahhoz viszont le kell menni a pincébe! Nem mondom el mennyi rémálmom volt azzal, h itt hagytam egyedül a gyerekeket a lakásban! Ha mindez nem elég, kell vasalni (Viktor ingei) is és főzni is, mosogatógépet is ki-, be kell pakolnom. Ablakok ujj-, orr- és arclenyomat mentesítése állandó gond, lévén nyugatra nézünk és ha süt a nap… kanapéról ülve meg lehet mondani ki hol látott meg kint vmi érdekeset. Ehhez jön még Fanni állandó kenegetése, amit első perctől utált, így néha együtt zokogtunk mialatt a bőrét ápoltam. A mosás kivételével mindez a játékidőből megy el. Ha viszont jó az idő, valami kimarad. A főzést ugye nem lehet kihagyni, de már a kaja egy részét előre el tudom elkészíteni. Így a játszóterezés után már csak 10 perc kell és kész az ebéd. Nem mondom, h hatalmas változatosság van a főztömben. De most végre - miután döntöttem, h a padlósikálást és az ablakmosást feladom - talán lesz időm főzni egy kicsit. Persze ez sem egyszerű, lévén Fanni ekcémás, Marci meg tejfehérje érzékeny. Este vadászom a recepteket. Ha meg alszanak… Már ha alszanak, mert Fanni néha zokogva felébred, mert épp véresre karmolta magát, Marcinak meg a változatosság kedvéért ismét jön a foga. Így alvás helyett találtam magamnak a facebook játékokat. Kicsit feltöltenek, változás a bepunnyadt életemben. Szerencsére Karácsonykor itt voltak Éviék (Viktor anyukája) és ismét jobban lettem. Rengeteget nevettem és kicsit a gyerekeket is lefoglalták, így tudtam NAPONTA tusolni és még hajat is mostam!!! És naponta ápoltam a bőrömet, meg is látszik, mér csak 45-nek látszom!! Néha találkozom a szomszédokkal, akik elég maguknak valóak. Mindegyik nő itt csodás, vékony, fodrászolt és max. egy gyerekes. Ha néha találkozom velük, rám néznek, és nem tudják, h köszönjenek… lévén vagy babysitter vagyok vagy takarítónő. A lakás (ha épp takarítottam és alszanak a gyerekek) viszont tényleg szép. Csodás a kilátás, Fanni játék közben nézte az itt-ott felbukkanó tüzijátékokat. Hatalmas élmény volt neki!! Egyet kettőt Marci is megnézett. Egy nagy hibája van, a levegő-keringetős rendszer hihetetlen szárító hatása (Fanni ekcémája is innen van), szóval akár jó is lenne, ha nem lenne piszkosul drága… de ezek miatt megyünk tovább és keressük már a következő lakást.