Svájc két pici gyerekkel

Sok idő telt el, mióta utoljára írtam. Nem mintha nem történt volna velünk semmi. (Hazamentünk, ellopták a rendszámot, forgalmit Svájcban hagytuk, majd tetézésként belénk is jöttek) De abban csak panaszkodást láttam, vicceset nem!

Most viszont arra gondoltam, hogy megosztanám az új munkámat. Igen, dolgozom! Ja, hogy mit? Postás kisasszony vagyok! A körmözésbe nem merek belevágni (még), ékszerkészítéshez időm nincs. Viszont ez most tetszik. Komolyan! Egészen elképesztő helyeken járok, kastélykertek és modern házak körömollózott bokrai között, hála a kerítésmentességnek hihetetlen gyönyörű házakat látok! Mivel a föggönyöket csak én tartom nélkülözhetetlen elemnek, félszemmel belesek néha... Hát igen, vannak a gazdagságnak fokozatai! Néha azért ledöbbenek, h az ízlés nem egyenlő a magas keresettel ( ízlések és ficamok,.. mint tudjuk!)! A németem, ha nem is fejlődött, de ennek köszönhetően fog, mert a keresetemből németre megyek! Mondjuk a havi (még nem tudom mennyi) fixemet már többszörösen elköltöttem különböző roppant fontos dolgokra! Mint pl. függöny a gyerekszobába, meg dolgozóasztal Viktornak… Minden esetre akár mennyit keresek, tervezni jó. Mindig is szerettem álmodozni, listákat készíteni, terveket kovácsolni, majd áttervezni őket. Egy biztos, mindenki a családban boldogabb ettől a munkától! Viktor büszke rám, h megállom itt a helyem (komolyan nem lehet letörölni a vigyort az arcáról, ha mesélek a napomról). Gyerekek nagyon élvezik a közös levélbedobós sétáinkat. Ők futóbicikliznek, én meg húzom a kiskocsit az újságokkal, ha meg kiürült, Marcival! Először aggódtam, h kint lesznek, meg hideg, meg szél, meg mittudomén… De aztán arra gondoltam, hogy lehet egy fantasztikus közös élmény lesz mindhármunknak. Bár Marci néha nyávog, h fáradt, de kis idő múlva rájöttem, h csak a kocsiba akar beszállni. Fanni egyenesen imádja a felelősségteljes közlekedést az utcákon, Marcit meg folyamatosan egrecíroztatja, h mit hogyan kell csinálni. Úgy tűnik, h mire Marci Kindergartenbe megy, mehetnek egyedül tényleg, minden parám ellenére! Nézzük tehát, sok mászkálástól (iszonyat lassan) fogyok, jó levegőn vagyok, gyerekek is szeretik. Férjem meg engem szeret. Mehetek németet tanulni, hogy… hogy elmenjek egy olyan céghez, ahol kevesebb időm lesz a gyerekekre??? Ki tudja, mit hoz a jövő?