06.16-ig Fanni szülinapja előkészületek
Igazából hónapokkal a szülinap elött kezdődött az egész történet. Eljött hozzám egy itteni barátnőm és láttam rajta, nem nyertük meg szobailag a tetszését. Mentegetőznék, hogy a sok költözés, meg kirándulás, meg mittudimén, de igazából tényleg nem foglalkoztam a gyerekek szobájának kialakításával. Míg a nappali szépült, addig Fanni törött ágyát egy fajátékkal emeltem vissza a helyére. Marci baldachinja meg egy leszuperált világoskék lepedő volt, amibe pár helyen az ujjacskák is beleakadtak (cumik a baldachin tetején voltak). Miután elmentem hozzájuk, megláttam milyen az, amikor a mama törödik a kislánya szobájával. Egy varázslatosan szép és egyedi ötletekkel tarkított fehér alapon rózsaszín csodát sikerült alkotni, ahol még nekem is jó volt álldogálni és nézelődni. Ezek után hazamenni olyan lelombozó volt! El is határoztam, hogy a szülinapra kicsit felhozom a színvonalat és neki álltam tervezgetni a következő hónapokban. Pár vázlat után rádöbbentem, hogy a Fanni törött ágyát, az otthoni nem használt meseszép ágyra ha lecserélem, pár kiegészítővel egész egyedivé tudom varázsolni a szobát. Marcijé pedig egyébként is megérétt, mert a babágya már kezdett kicsi lenni. Így amikor legközelebb volt szerencsém hazamenni több zsáknyi cuccal tértem vissza (szerencsére kisbusszal jöttek vissza a fiúk, így elfértek ők is, én is). Szerencsémre párom a haverjainak vett szőnyeg mellé kaptunk egy gyerekszőnyeget is ajándékba, ami tökéletesen illett színben a Marci tervezett enteriőrjébe. Egy gyerekbörzén ráakadtam egy sötétkék orca-párnára (orcus orca-gyilkos bálna, gyerekkorom kedvence) meg egy babrózsaszín műanyag kastélyra. Ezek adták az alap ötletet.
A kék baldachin meg az ágynemű meg már adott volt Marcihoz illetve még a gyerekkoromból megmaradt pár kékes árnyalatú akvarell, amit Édesanyám őrizgetett éveken keresztül. Fehér kiságyat a ricardo-n vettem matraccal együtt alig fél áron, hozzá mázlimra ugyanott találtam egy vendégágyat is IKEA HEMNES, ami olyan meseszerű hangulatot adott.
Egyedüli drága dolog a vendégágy sötétkék takarója volt! Marci szobája így már kész is lett nagyjából, függönyöket kivéve. Ami a képeken nem látszik, hogy helyet kellett biztosítanom a vonatnak és a szerteágazó sínrendszernek. Mellesleg átkerült ide végre az ugráló Rody csacsi és az egyensúlyozó sárga párna is a nappaliból, ahol örökös összeütközésben voltak a bútorokkal. Itt végre van tér, amit be lehet velük járni/ugrálni/borulni.
Fanninak annó (még volt időm ilyenekre) terveztem egy csoki-ekrű szobát, aminek a jegyében a magyarországi szoba be is lett rendezve. No ezt a koncepciót vittem itt is tovább. Persze a csoki-vanilia szín egy kislány számára kicsit ridegnek tűnik... és itt jött a képba a rózsszaín kastély és annak csipkézete. Tehát csak kellett keresnem egy csipkefüggönyt, aminek a mintáját majd tovább viszem. Írtó mázlimra (tényleg az!!) talátam mindössze 3 Fr-ért pont azt a lámpát amit kinéztem az IKEA-ba, de várólistára tettem, mert túl drágának találtam. Problémája, hogy a lámpaernyő megrogyott, ami pont jó volt, mert úgy is rá akartam húzni a függönyből egy réteget ezzel egységesítve a csipke-hangulatot.
Párnaakció volt, így mindenféle ekrü és csokimintás párnákban tobzódva ráleltem két szőrpárnára egyik csoki, másik fehér (inkább fehéres) színben. Ezek után kézenfekvő volt megvenni ágykilépőnek a bárányszőrt. Miután arra a hónapra kiköltekeztem és a függönyakció a következő hónapban volt, átmenetileg tervezgetésben és apró poénok keresésében leltem kedvemet. Így akadam rá a faltetoválásra- azaz a falmatricára. Pont 6 szirmú virág volt, amit kerestem. Magyarországon megrendeltem (ott készítik, támogassuk a Magyar ipart jeligére) és pár hét után ki is jutott hozzánk. Közben eljött a várva várt függöny akció is az IKEA-ban, a 6 szirmú virágokkal. Így vettem függönyt Marcihoz (baglyos-kék-sárga sötétítőt és tüll fehéret), aminek a fehér függönye a mi szobánkba is jó volt, így abból bevásároltam.
Fannihoz egy sötét csoki függönyanyagot vettem szép csipkefüggönnyel. Csokifüggönyre aggattam pár rózsaszín lepkét, könnyítve a hatást (faliragaszok színével egyezőeket próbáltam volna, de csak kb sikerült) a csipkefüggönyt meg mindenhol földig engedtem. A maradék anyagból meg a lámpa ernyőjét vontam be. A mi szobánkban kezdtem a függönyvarrást (látszik), Marcinál már tanulva a hibáimból egész jól sikerült, de a legjobb Fanni csipkefüggönye lett. Büszke voltam magamra, mert tényleg heteken át varrtam a sok függönyt (kézzel, mert varrógépem nincs), meg a Marci 4 párnáját. Utolsó nap is még varrtam, közben tortát sütöttem, meg takarítottam. Éjjel még H2O MOP-al (forrásban lévő vízzel működik) letakarítottam a fürdőszobákat, konyhát meg felmostam, hogy a vendégbabák biztonságban legyenek. Mindezt úgy, hogy férjem Magyarországon volt jó pár napig, ráadásul utolsó hónapban pszichikailag sem tudott segíteni, mert édesapja halála után az örökség nem várt bonyodalmakba ütközött. Szóval tudom, hogy dicsekvés, de maximálisan büszke voltam magamra, hogy mindezeket egyedül csináltam. (Még az IKEA vendégágyat is egyedül raktam össze!) Vendégek jól érezték magukat és Viktornak (férjemnek) is köszönöm, mert 2 óra alvás után remekül helytállt a grill mellett és a konyhában is, míg én kint tudtam fecserészni és babázgatni... Tegnap meg mintegy megkoronázása az egész hercehurcának megérkezett Fanni szobájának a fénypontja egy (féláron de így is drága, 140Fr-ba került)
fémcsipke lámpa világos magenta színben. Ha nem is teljesen kész (mert a pelenkázó még mindig kell) a szoba, de már majdnem a megálmodott szobakülső. Egy még hibázzik: Fanni kanapéja. Már kinéztem rá a huzatot, de mivel minden nap kencézgetni kell az ekcéma miatt és imádnak közben ugrálni, meg mászni (esti lefekvés elötti-felpörgéses vihogással egybekötve), így a kanapé új huzata még várat magára (krém színűben gondolkodom a mosti csoki színű takaró helyett.
Tanulság? Nincs. Egyszerűen csak jól éreztem magam közben és utána is, hajtott a vágy, hogy magamnak bizonyíthassak. Nem került sokba, de rengeteg időmbe. Sokat tanultam, főleg hogy a ragasztópisztoly milyen baromi forró tud lenni (lámpánál), meg a függönyvarrás sem olyan könnyű, de kis gyakorlással és némi szerencsével (ráncolás) megy, megyeget vagy inkább most már menni fog.
